Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Lengyel András: A Naményi–Kner-féle Haggáda (Rítus, „liberális” hagyományértelmezés és veszélyjelzés)
85 érdekes mód nem magyarázza ezt a tényt. Pedig ez a szöveghely itt nagyon is magyarázandó. Zárlat ugyanis minden szövegműben speciális szerepkörben áll: összegez és perspektívát nyit. És ez a kiemelt szerep itt tipográfiailag is jelezve van. Jeremiás intelme itt egyféle gondolati zárókő. Maga a locus egyetlen, összetett mondat: „És keressétek / a város békéjét / ahová tele pítettelek titeket / és imádkozzatok érte / az Úrhoz; / mert az ő békéjében lesz számotokra is béke.” (61.) Jeremiás intelme nem a megalkuvás, hanem a realitás gesztusa; tárgyi igazságát nehéz lenne megcáfolni. A diaszpóralét alapmaximája ez. Egy allogén közösség számára ugyanis csak ott lehetséges „béke”, ahol a „városban” – az államban – csakugyan „béke” van. (A magyar zsidóság fénykora éppen ezért esik a dualizmus fél évszázadára.) Ennek a szövegnek a haggádába való beszerkesztése azonban éppen a romlással szembeni aktuális állásfoglalás. Egy magatartás melletti „itt és most” döntés. A kérdés csak az, 1936-ban mennyire volt ez reális opció? Az elkövetkező évek ugyanis, mint ismeretes, a romlás és a pusztulás évei lettek. Kiközösítő és megalázó zsidótörvények, deportálások következtek, sok százezer magyar zsidó erőszakos halálával. Az állami irányítású tömeggyilkosság pedig minden volt, csak nem boldogulást hozó „béke”. Ami történt, az a disszimiláció alternatíváját vetette föl különös élességgel. És ez az alternatíva, tudjuk, máig nem zárult le teljesen. A kérdés tehát nagy és nyitott kérdés. De az a tény, hogy Naményiék 1936-ban a „város békéjét” ilyen kiemelten kezelték, önmagában is nagy horderejű döntés, „árulkodó” vallomás. Az addig zajló magyarországi reálfolyamatok erejét tanúsítja. Az identitás nem csupán észítélet kérdése; van egy mélyrétege is, amelyet a racionális ész önmagában nem képes felülbírálni, megsemmisíteni. A haggáda zárókövévé emelt Jeremiás-intelem a magyar zsidótörténet egyik alapvető gondolkodástörténeti pillére. Senki, csak az egyes ember, s csak önmaga számára számolhatja ezt föl. Jegyzet: A vizsgált mű: Haggáda. Peszach estéjére. Pap Károly közreműködésével összeállította Naményi Ernő. Bp. 1936, Ézsaiás Vallásos Társaság kiadása. A nyomdai munka Kner Izidor gyomai nyomdájában készült, a hangjegymellékletet Gottlieb Izsó nyomtatta Budapesten. A kötést Kner Erzsébet készítette. A kiadvány 1993-ban hasonmás kiadásként is megjelent; ekkor az utószót – Szabadulás ünnepe, szorongattatásban címmel – Komoróczy Géza (1993) írta. (Az utószó a hasonmásba bele van kötve, de saját külön, újrakezdődő lapszámozással.) A közreműködőket a könyv kolofonja részletesen fölsorolja, a hasonmás kolofonja az akkori szereplőket is regisztrálja. A könyv történetét és judaisztikai elemzését Komoróczy adja, aki megkapta a levéltári anyagot is. Naményiről: Naményi, Ernest (Ernő). = Encyclopaedia Judaica 12 (Jerusalem, 1972) 802–803. A rítusok szerepéről: Voigt Vilmos: Rítuskutatás a kortársi folklorisztikában (s ehhez némi távlatok). = Uő: A jelek valóságáról – a valóság jeleiről. Válogatott tanulmányok. Bp. 2019. 388–393. – Az egykori fogadtatásról: Nagy Zoltán: „Az elmúlt év legszebb köny vei.” MKsz 1937. 1. sz. 360–361., Az év legszebb könyvei . Magyarország, 1936. dec. 16. 10., [Tápai-Szabó László]: Húsvéti fáradalmak . Pesti Napló, 1936. ápr. 15. 6., g.: Haggada . Pester Lloyd, 1936. febr. 29. 5. (esti kiadás), Az év legszebb könyve . Corvina, 1936. 51. sz., Megjelent a művelt magyar zsidóság számára készült díszkiadású haggáda [...]. Corvina, 1936. 9. sz. 22., Az év öt legszebb könyve . Budapesti Hírlap, 1936. dec. 16. 8., Naményi Ernő: Az év öt legszebb könyve . Nyomda- és Rokonipar, 1937. 1. sz. 11–12., Nádai Pál: Haggáda. A széder képeskönyve. Libanon, 1936. 2. sz. 75–76., Kandel Sámuel: A széder litur-
