Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Bozók Ferenc: Betegségszonett; Szonett a depresszióról; Szonett az éjszakáról (versek)
92 Reám szakadt a tél, mint háztetőre, s amíg magam ki nem jövök belőle kijön belőle pár hideg szonett. Szonett az éjszakáról Sétálna láb. Mozogna száj, s a kéz, de éjbe bábozódva megtapad. A talp alatt talán gyökér fakad? Az éjbe hull a Hold: teába méz. Kijött a parkba, és csak áll. Csak áll. A Hold sugárnyi méze rácsorog. Magánya zsebre vágva. Ácsorog. Az éjhez éjjeledni? Szép halál. Se gondolat, se vers, se tollvonás, így funkciótlan itt e szobrozás. Se vágy, se cél, se tett, se ihletem. Teáskanál kavarja éjjelem, merítsd a kozmosz-éjbe életem, kavarj sötét teádba, Istenem.
/
