Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 9. szám - Fried István: Közép-Európa emlékezete (Széljegyzetek Csáky Móric könyvéhez)

39

Újabb kiegészítéssel élek: ez a fajta merítés két „nyelvi” kultúrából még inkább áthatotta régiónk zenei életét, nemcsak azok a cseh muzsikusok említendők, akik a pestbudai Német Színház zenekarában, illetőleg zenekara élén (V. Tutschek) tevékenykedtek, hanem annak a közös zenei nyelvnek alakulástörténete is megfigyelhető, amely lehetővé tette az átjárást a városokra jellemző zenei köznyelvek között, ilyen módon elsősorban az operettek Monarchia-nyelve „kottázható” le, hiszen az innen származó slágerek, nép

szerű dallamok szövege ugyan a zenéhez volt kötve, de német, magyar, szlovák, cseh, horvát változatai egyként működőképeseknek bizonyultak. Az osztrák Wienből lehetett Budapest, Varaž

dinból Kolozsvár, a lényeg nem változott, csak a népszerűsödés előtt hárult el minden akadály. Megfontolandó, miszerint a német színpadok sikerdarabjai miként lettek „nemzeti” operává, Theodor Körner Zrínyi

je horvát–magyar fordításban ugyanannak a pátosszal teli hazafiasságnak volt hirdetője, ekképpen lehetett Ivan Zajc komponálta nemzeti daljátékká. Megfordítva: Bedřích Smetana kísérlete az ugyancsak nemzeti opera megteremtésére német nyelvű librettókon alapult, mint a Dalibor

, mind a nemzeti ünnepek alkalmából elővett Libussa

szövegkönyve német nyelvű volt, utólag fordították csehre. Mosonyi (Brand) Mihály előbb Kaiser Max auf der Martinswand

című operáját komponálta (végül nem fejezte be), utóbb Vörösmarty Mihály Szép Ilonká

jából írt operát, majd 1862-ben, a népszerű drámaíró és színigazgató, Szigligeti Ede librettójára, Álmos

ról szerzett (zenekritikusok szerint Wagner hatásáról tanúskodó!) dalművet. Jóllehet teljesen elkötelezte magát a magyarság, főleg a magyar(os) zene mellett, munkássága mégis megoszlott német és magyar szövegek megzenésítését tekintve. Közéleti tevékenységével a magyar zenei élet intézményeinek szervezésében vállalt jelentékeny szerepet. E rész zárásául még egy zenei példát említek, a keringőkirály Johann Straussét részint azért, mivel a jellegzetesen bécsi operett aranykorát tökéletesítette a Denevér

rel, a Monarchia-életérzés elégiába hajló megfogalmazását énekeltetve szereplőivel (Boldog, aki elfelejti, amit nem lehet megváltoztatni), részben azért, mivel a Cigánybáró

ban, a Jókai Mór (kis)regényéből készült operettben, a keringő mellett a magyaros és „cigányos” melódiának is helyet biztosított, zenei nyelvek összekomponálásának megfontolását ajánlva. Strauss volt az, aki Monarchia-szerte és még messzebbre utazva, turnéin mindenütt otthagyta zenei névjegyét, így magyaros, szlávos, németes ritmus- és dalemlékekből a hely szellemének ajánlott keringőt, polkát, indulót, mintegy kijelölve az operettek, a társasági zene illetékességi körét a régió zenei nyelveihez való viszonyában.

Csáky Móric könyvének téziseire reagáló fejtegetéseimben olyan példákat igyekeztem felsorakoztatni, amelyek művészek határátlépéseit állítják előtérbe. Mely adódhat abból, amit vállalt több azonosságként aposztrofálhatunk; adódhat abból, hogy az író önleírása során demonstrálja, miként viszonyul különféleképpen a természetes nyelvekhez, miként törekszik arra, hogy munkássága során transznacionális tényezők érvényesüljenek, továbbá abból, hogy különféle beszédmódok és eltérő nyelvi tapasztalatok feldolgozásával reagáljon a különféle irodalmakból érkező késztetésekre. A többnyelvűség csupán a leginkább radikális kifejeződése a többfelé tartozásnak; miként koloniális-posztkoloniális helyzetek, viszonyulások, kritikai állásfoglalások és vitázó magatartások értékelése és értelmezése sok tekintetben határozza meg azt a nyelviséget, amely lehet egy általánosan elfogadott (irodalmi) nyelv változata, paródiája, pastiche-ként ellenirodalmi alkotást képviselhet; és egyáltalában: a monológra kényszerítő beszéddel szemben a dialógusok produktív voltát igazolja.

Amennyiben egy régió (természetszerűleg) sokrétű, igen összetett, többfelől szemlélhető (erre maga a régió késztet), és különféle konstellációkat nem uralmi-hatalmi szempontok szerint történő elemzésére kerítünk sort, a centrifugális és centripetális erők széttagoló és egymás irányába közelítő munkáját egyként megfigyelhetjük. Ezzel párhuzamosan az