Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Fried István: Közép-Európa emlékezete (Széljegyzetek Csáky Móric könyvéhez)
35 (mint ahogy néprajzilag ismeretlen areája) kutatók, látogatók, hivatalnokok, útleírók tollán, jelentéseikben válik hozzáférhetővé, „orientalizmusként” (is), új történetek, mesék, legendák forrásaként (is), mindenképpen segítést, gyámolítást igénylő új világként, jóllehet egyáltalában nem bizonyos, hogy a helyi lakosság valóban igényli ezt a gyámolítást. A részben szóbeliségben maradt (néprajzi) anyag ekkor lel gyűjtőre, nemcsak a szláv nyelvű népdalok, mesék, legendák (a Drina-hídé is!) jelennek meg fordításban, hanem a térség mohamedán vonatkozású népköltészetének ekkorra jelennek meg gyűjtői, kiadói. Mindez ott lelhető Ivo Andrić regényének hátterében, a trónörökösi munka Boszniakötetétől Asbóth János útleírásáig.23 Ivo Andri ć a maga történetmondása jelzéséül a priča kifejezéssel él, amely mesének (is) fordítható, de olyan műfajnak, amely eltér az európai genológiai fogalmaktól. A regényben aztán úgy „európaizál”-ódik a Szarajevó-narratíva, hogy benne, általa valóban találkozik a boszniai-hazai-ismerős az európai-idegen-mással. Itt közbevetésekre van szükség. A szakirodalomból nemcsak a posztkoloniális elmélet néhány tézise olvasható ki, s az orientalizmus Edward Saidtól származó elgondolásának majdnem kritikátlan alkalmazása, hanem olyan ellenvetések merülhetnek föl, miszerint az Európa-központúság és az ezzel összefüggő, ebből következő megállapítások egy minden szempontból egységes Európát feltételeznek. Ennek folyományaképpen ott is hatalmi megfontolásokkal számolnak, ahol ilyesmiről nem beszélhetünk. Ugyanis nemcsak a gyarmatosításban közvetlenül részt vevő „Nyugat” teszi ki Európát, hanem azok az államok, országok, népek, kultúrák is, amelyek sosem voltak képesek gyarmatokra szert tenni, és amelyek jórészt nyugaton esetleg hasonló előítéletekbe ütköztek, mint a gyarmatok népei, kultúrái. Ezzel párhuzamosan nem pusztán orientalizmus létezett/létezik, a kifejezés saidi értelmezésében, hanem okcidentalizmus is, azaz keleten is születtek klisék, sztereotípiák a „Nyugat”-ról.24 A keletnek nevezett térség államai is folytattak Európában, ha úgy tetszik, gyarmatosító háborúkat, gondoljunk az Ibériai-félsziget arab meghódítására, az ott létesített államra, a török birodalom európai terjeszkedésére a középkortól a XVII. század végéig, a Balkánon ez a török uralom még tovább tartott. Ezek a jól ismert, bár a posztkoloniális elmélet teoretikusai által talán kevesebbet hangoztatott tények szintén megfontolást érdemelnének, és az is, hogy a német meg osztrák (de a kelet-közép-európai és a balkáni) kultúrákban, irodalmakban, az anyagi kultúrában föllelhető „orientális” (perzsa, török stb.) elemek korántsem feltétlenül koloniális nézőpontra engednek következtetni. Még akkor sem, ha például az Ezeregyéjszaka kezdetben francia közvetítéssel terjedt Európaszerte. Goethe perzsa, kínai, indiai vonzáskörben született műveivel kapcsolatban nem volna helyes kolonizátori magatartásról szólni. Nemcsak azért nem, mert Goethe korában még egyik német állam sem rendelkezett gyarmattal. Az viszont fölöttébb tanulságos, mint azonosul Goethe perzsa költőivel, Háfizzal, illetőleg Hátemmel.25 Ez a „kitérő”-nek felfogható passzus a mindenütt érvényesítendő méltányosságot célozza meg, az idegenség és a másság értelmezésekor sem mellékes a kölcsönösség, az egymáshoz közelítés közös akarása. Visszatérve Csáky Móric Zentraleuropá jára, különös hangsúllyal emeli ki a nehezebben lefordítható Mehrfachcodierung ot, a többféleképpen kódolhatóságot, amely az identitáskép -23 Asbóth János, Bosznia és Hercegovina . Uti rajzok és tanulmányok. Budapest, Pallas, 1887, I–II. Kiegészítésül említem, hogy a Vasárnapi Ujság számos képes beszámolót közölt az okkupált területről, Jókai Mór pedig témát talált regényeihez. 24 Michael Hofmann, Interkulturelle Literaturwissenschaft. Eine Einführung. Paderborn, Fink, 2006, 32–36. 25 Itt csak a Nyugat-keleti díván ciklusra utalok, hangsúlyosan e sorokra: csak aki szereti és ismeri Háfizt, tudja, mit énekelt Calderon. (A Hikmet neve – szólások ciklusból)
