Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Fried István: Közép-Európa emlékezete (Széljegyzetek Csáky Móric könyvéhez)
29 Mint ahogy a XIX. század elején a Birodalom „hungarizálásá”-nak ötlete ugyan Habsburg főhercegtől származott, de az ötlet nemigen hallgattatott meg a kormányzói körökben. Az említett paradoxonhoz tartozik, hogy Csáky Móric könyve számottevő részében írókat, tudósokat, köztük (s ez igen fontos) nyelvészeket enged szóhoz jutni, ők azonban mégsem elsősorban íróként, irodalmi művek alkotóiként vannak jelen, hanem alternatív, a fősodortól némileg oldalvást elhelyezkedő kulturális áramlat reprezentánsaiként. Rilkétől egy korai kötet, a Larenopfer (és elbeszélés) említtetik hangsúlyosan, ezáltal a prágai környezet, s ennek nyelvi jelenléte lesz láthatóvá, nem pedig a későbbi pályafutás, amely francia–német kétnyelvűséggel jellemezhető, Rodin titkáraként, francia nyelvű verseskötetek szerzőjeként. Mint ahogy Kafkával kapcsolatban is a prágai környezet többnyelvűsége, a cseh-csehországi német viszony, ezen belül a zsidó asszimiláció lehetősége, illetőleg „tudat” artikulálódása. A modernség további ellentmondásairól nem is szólva. Ettől nyilván eltér a korábbi periódusokban teljesen magától értetődő két-, illetőleg többnyelvűség „hétköznapi” gyakorlata, és szintén nem teljesen ritkaságszámba menő kétnyelvű költők egymásra vonatkoztathatósága. Annál is inkább, mivel az ún. „makaroni”-költészet inkább értelmiségi hagyományként sorolódott be, latin-magyar vagy latin-magyar-szlovák viszonylatban a diák-„folklór”-ból származik.12 Olyan költé szeti közegből, amely a magyar kutatásban közköltészet címszó alatt könyvelődik el,13 a nép- és a műköltészet között elterülő poétikai mezőre lokalizálva, ami annyit is jelent, hogy szálakkal fűződik mindkét poétikai területhez. A két- és többnyelvűség számos esetben meghatározott életkorokhoz van kötve, a „cseregyermek”-i „intézmény” következtében a gyermek/diákkorban megszerzett nyelvismeret nem feltétlenül aktivizálódott a felnőttkorban, ugyanakkor jó szolgálatot tehetett bizonyos szituációknak szemléletessé tevésekor. Jókai Mór élclapjában, a Kakas Márton ban a német–magyar nyelvi viszonyok fonákjára mutatott rá, a fél/negyed nyelvismeret buktatóira, a félreértések humort fakasztó jeleneteire (a gegenwärtiget gégén vertéknek fordítják, kutya baja van: Hundekra nkheit-ként értendő), miáltal fény derül a közreadó kétnyelvűségé re, miként lesz élővé nyelvismerete, ezzel párhuzamosan egy hivatalosan a lakosságra kényszerített nyelv ellenállásba ütközik, sem a tisztviselő nem érti a „bennszülött”-et, sem az anyanyelvén megszólalni tudó nem képes értelmes nyelvi kapcsolat létesítésére. Ám amennyiben irodalmi alkotássá lesz e „félreértések vígjátéka”, akkor csak az az olvasó képes értékelni az író nyelvi teljesítményét, aki az íróhoz hasonlóan mindkét nyelvben járatos. Annyi bizonyos, hogy a különféle anyanyelvűek együttélése (például egy városon belül) gyorsít(hat)ja a nyelvközösségre jellemző alakzatait (másképp Prágában, másképp Pesten), persze egyúttal tág teret nyithat a nyelvvédőknek, akik purizmusukkal (magyar és horvát példákat tudnék felhozni) az efféle „két”-nyelvűséget is kárhoztatják. Az más kérdés, hogy a „tükörszavak” ugyan „hazai” termékek, ám egy „idegen” nyelvi gondolkodás átvételéről tanúskodnak. Emellett fölvethető, milyen területeket ölel magába az önazonosság-keresés különféleképpen értelmezhető „élménye”, mint szembesíthető Kafka rádöbbenése egy németül olvasott Ady-vershez fűzhető rokonságérzése azzal az idegenséggel, amellyel ugyanazon a mondaton belül jelzi a távolságot attól a környezettől, amelyből a verses üzenet elérkezik hozzá (nevezetesen az, hogy senkinek sem rokona, őse, jóllehet heves rokon- és őskeresésben volna érdekelt); ide sorolhatjuk (közeli rokonát láto-12 Fried István, Bevezetés az összehasonlító irodalomtudományba. Budapest, Lucidus, 2012, 170–188. 13 Közköltészet. 1. Mulattatók, s. a. r. Küllős Imola, Csörsz Rumén István, Budapest, Balassi, 2000, Közköltészet 2. Társasági és lakodalmas költészet, s. a. r. Küllős Imola, Csörsz Rumén István, Budapest, Universitas, 2006.
