Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János: Nagybánya és Kiskunhalas
127 Bay Miklós – N. Kovács Zita – Szakál Aurél: Thorma János Nagybánya és Kiskunhalas című kötete három nagyobb fejezetre tagolódik: az első a Bay-gyűjtemény hetven műtárgyát mutatja be színes fényképen, rövid, az alkotóra és a műre vonatkozó ismertetéssel, műtárgyleírással kísérve. A másodikban Thorma Galéria címen Thorma János festészetét a teljes életművét átfogó, arányos képösszeállítás idézi elénk. A Bay-gyűjtemény 18 Thorma- képéhez még 45 halasi múzeumi és magán-, valamint közgyűjteményekből kölcsönzött műtárgy társul. Az életmű csúcsteljesítményei, az Aradi vértanúk , 1893–1896 és a Talpra magyar! 1903–1936 című nagyméretű alkotások végre kellő távlatból szemlélhetően optimális elhelyezést nyertek, ahogy a gyűjtemény többi darabjai is. A könyv harmadik fejezete: Thorma élete képekben, majd száz fénykép és dokumentum segítségével idézi föl a kishunhalasi születésű alkotó élet ét és művészi pályáját. A friss kötet valójában az állandó kiállítást bemutató kalauz. A Thorma-oeuvre arányosan, a legfontosabb művekre koncentrálva (történeti kompozíciók a hozzájuk készült vázlatokkal, a Békesség veletek ! 1897, nagy festménye és portrék, oldottabb plein air t ájképe k) kerül a látogatók, a könyvet forgatók elé. A nagybányai művészetből Thormán kívül mindegyik alapító mester től (Hollósy Simon, Iványi-Grünwald Béla, Réti István) szerepel műtárgy . Kiemelkedő jelentőségű opusok a Bay-gyűjteményből Ferenczy Károly festményei. Az egyik utolsó műveként ismert Pieta , 1916 az odaadó ragaszkodás és a mindenek fölé emelt gyász komor színekkel telített csoportképe. A Bay-gyűjtemény nagybányai kollekciója időbeli eloszlásában, az egyes darabok létrejöttének dátuma szerint és tematikailag is sokrétűen idézi meg a város művészetének szellemiség é t. A városképek egyéni sajátossága Nagybányán az a különösség, hogy zömmel tájrészlettel is gazdagítottak, vagyis táj- és városkép összeforrottságban jelennek meg. E műveken az előtér házakkal, urbanizált részletekkel és alakokkal élénkített, ám valójában a háttér, a városra boruló hegyek a valódi képfőszereplők (Börtsök Samu, K. Csikós Antónia, Kádár Géza, Klein József, Krizsán János, Mikola András stb.). A szorosabban vett városképeken, amelyeken az épületek, városképi együttesek dominálnak, általában szűkebb perspektívából lettek ábrázolva (Református templom: Kmetty János, Nagypénzverő utca: Nagy Oszkár, a város főtere: Mikola András, Mund Hugó, piac: Bernáth Aurél, Boromisza Tibor stb.). A többalakos kompozíciók közül kiemelkedik a Thorma-tanítvány Boldizsár István Almaszedők és Perlrott Csaba Vilmos Ruhateregetők 1905 című, korai, a pályakezdése időszakából való erőteljes festménye. A Kecskeméti Művésztelepen az 1910-es években alkotó, majd az 1920-as évek második felében ismét Nagybányán dolgozó képzőművészek: Perlrott Csaba Vilmos, Klein József, Kmetty János, Réthy Károly, Pascu (Pászk) Jenő. Zsögödi Nagy Imre viszont már a kecskeméti periódusa (1920–22) után került Nagybányára. A kisszámú, ám válogatott plasztikai anyag – különösen Ferenczy Béni és Szervátiusz Jenő munkái – jól egészítik ki a festett képeket. Az elmúlt évtizedekben a kiskunhalasi múzeum Thorma János-terme, kiállított művei egy képzeletbeli hídon vittek bennünket Nagybányára. Most Nagybánya fontos, iskolateremtő képzőművészetét a maga sokszínű gazdagságában mutatja be a Bay- gyűjtemény, létesít ve egy új képzőművészeti hidat, szellemi összeköttetést Nagybánya és Kiskunhalas között, egyedüli állandó kiállításként Magyarországon. A kiállított műtárgyak segítségével bepillanthatunk abba a számos táj- és városkép megrögzítette miliőbe, amiről a városban született Zelk Zoltán így írt Kamaszkorom verselő vidéke című vers é ben: S innen már kavicshajításnyira a világ közepe, ahol nem adja erdőnél alább a szelíd gesztenye,
