Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
41 – Ózdon is volt jó gimnázium. – De nem volt akkora híre, meg Ózdot nem szerettem, hiába, hogy ott születtem. Vasporos kis városka tulajdonképpen, és semmi vonzereje nem volt. Egernek meg ott volt a vára, az Egri csillagok at olvastuk már, aztán Balassi Bálint, meg Lenkei százados. Rengeteg élményem volt, ezért oda adtuk be a jelentkezést. Most képzeld el, a jelentkezés szövegébe, hogy mi akar lenni, én még gépészmérnököt írtam, az szeretnék lenni. Úgy képzeld el, hogy gyerekkoromban az egész gondolatvilágom teljesen a gépek között mozgott, a cséplőgépek miatt. Bombatartályokból csináltunk emeletes gépeket, rátettünk gurigákat, madzaggal, aztán így csépeltük a port. Egyik udvarból húzattunk a másikba. Az unokatestvéremmel együtt csináltuk ezt, úgy is hívtuk ezeket a különféle vascsavarokat, tengelyeket, amikkel mi dolgoztunk, hogy szertáj. – Hogy? – Szertáj. Van egy jó szertájom, ez azt jelentette, hogy kaptam egy anyacsavart például. [Jól hallottam, gyermeki szóhasználat. Felesége az unokaöccsétől bővebb magyarázatot is kapott: „szertáj: összefoglaló neve (ők találták ki a szomszédban lakó unokaöccsével) azoknak a vicik-vacakoknak (palócul: zagyikoknak), amikből építették a gépeiket. Pléhdarabok, biciklikerekek, kiszuperált lyukas edények, csavarok, szögek, üres cérnaorsók, levált cipőtalpak, deszkák, lécek (palócul: lecek)]. – Neked van kézügyességed különben? – Nincsen. No, szóval odakerültem Egerbe, a gimnáziumba gépészmérnöki távlatokkal. Tudod, volt a Szilágyi Erzsébet… – … az a lányoké volt. – Lánygimnázium. Aztán volt a Gárdonyi Géza… – Én a Gárdonyiba jártam. Akkor még Pedagógiai Gimnáziumnak nevezték. 1950–’51-ben, elsőbe. És onnan kerültem át Miskolcra. – Ezt nem tudtam. – Te mikor jártál Egerben gimnáziumba? – ’55 szeptemberében kerültem be a Dobó István Gimnáziumba, és ’59 júniusában végeztem. – Kollégiumban laktál? – A Gárdonyi Géza Gimnázium mellett, a volt ciszter rendházban. Ami most ahhoz a gimnáziumhoz tartozik. Legújabban Ady Endre Kollégium a neve. Az én osztályom- belieket itt tartották, a többieket áttették a Tóka János igazgató kollégiumába. – De te végig itt maradtál? – Igen. Nem tudom, ismerted-e Somodi Józsefet, ő volt az igazgatónk, fél tüdeje volt, le volt kapcsolva a másik fele. Hadd mondjam el, hogy évkezdéskor miket kellett vinnem. Fogkefét – eleve nem volt fogkefém soha. Pizsamát – az sem volt soha. Olyan új dolog volt ez számomra, hogy el sem tudom neked mondani. – De hogyan ragadt rád a Dzsó elnevezés? – Mikor Egerbe bekerültem, legelső dolog volt, amit megtudtam, hogy a Dzsó az annyit jelent, hogy József. Én, kérlek szépen, minden füzetemet, könyvemet teleírtam,
