Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
64 s mire a tsz-elnök hatalmaskodásai véget értek, fájt az oldalunk a nevetéstől. Így ismerkedtem meg vele. Első verse, egy négysoros, azt hiszem, 1962-ben, az Új Írás fülén jelent meg, az üzenetek között. U. J.-nek üzenték, hogy az efféle költemények ideje lejárt, egyébként is klapancia, szörny, semmi más. Hogy az olvasók okuljanak, rögvest közölték is: „ Nekünk utat / Kelet mutat, / ezért ugat / ránk a Nyugat. ” Hogy a lap miként vehette komolyan Utassy csínyből beküldött versét, az rejtély. Amikor Farkas László jóval később felfedte magát mint a lapszéli üzenetek írójának személyét, nagyot derültünk, csóválta a fejét, hogy dőlhetett be Utassynak. Ez volt tehát Utassy Dzsó első fellépése a magyar irodalomban. Egyébként első igazi verse a Kortárs ban jelent meg, s nekem akkor – mivel az Új Írás ban én már debütáltam – olyan tekintélyem volt, hogy az öntörvényű Utassyt rá tudtam venni, hogy ne két s-sel és y-nal írja a nevét, hanem plebejus alakban, egy s-sel, i-vel Jókay–Jókai Mór példája járt az eszemben, amikor ezt a merényletet elkövettem ellene. Neve ebben a formában soha többé nem szerepelt. Lassan a kollégiumban, és a Koczkás Sándor vezette alkotókörben összegyűlt a társaság. Mindegyiket nagyon tehetségesnek tartom, de igazából egy forrta ki magát (a sorsát), Utassy József. A többiek nem tudták igazán kiteljesíteni önmagukat. Magamat is beleértve. Oláh János, Mezey Katalin, Péntek Imre versei eléggé némák, alig törődnek velük, Konczek József nem tudott levegőhöz jutni, eddig nem adták ki egyetlen verseskönyvét sem 6 , Kiss Benedek, Rózsa Endre, Kovács István több figyelmet kapott, de Utassy milyen messze, milyen magasan van hírben-névben hozzájuk képest. – És mi lehet ennek az oka? – Egyikőjük sem járhatta végig a maga útját, költészetük nem mehetett át szerves, organikus, belső fejlődésen. Egy jó verset egyetlen kép, egyetlen gondolat, egyetlen sor miatt elutasítottak, anélkül, hogy tudta volna az ember, mi az igazi ok: politikai, ideológiai vagy esztétikai. A Kilencek még legtöbbet az Új Írás ban publikáltak, ám ott sem voltak úgy otthon, mint ahogyan a két háború közt otthon lehettek néhányan legalább a Nyugat ban. Nem közvetlen tapasztalatból mondom, hiszen a szerkesztőségben csak hatvanhatig kopogtattam be néhányszor, utána vidéken éltem, abból következtetek rá, hogy egyikőjüktől sem hallottam: úgy fogadják a szerkesztőségben, mint aki hazajár. – Nem tehetségbeli okai voltak. – Nem. Konczek Józsefnek is voltak meg persze vannak is nagyon szép pillanatai. És van egy szép, érdekes, archaizáló elbeszéléskötete, a Damó , amire a kutya sem figyelt föl. – Volt, aki lapszerkesztő, könyvkiadó lett, például Mezey Katalin, Oláh János. Kovács Istvánról még nem beszéltél. – Kovács Istvánt nem ismertem az egyetemről, három évvel alattam járt, nem is laktam vele egy kollégiumban, csak később találkoztunk. Azokra a megbeszé6 Később nem is egy megjelent.
