Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
Hatalmas nyersanyag, válogatni illik belőle, hacsak nem akar az ember a tudá- kos dilettantizmus csapdájába esni. Az egykori szereplőkkel készített magnófelvételek (Vaszkó Irén volt a sugalmazójuk) minden érdemest elraktároztak: eseményeket, képes beszédet, tájszólást. Negyvenkét adatgyűjtő indult el Endrődön, hogy az utolsó pillanatban összegyűjtse az idősek emlékeit. Kétszáznyolcvan adatközlő emlékezéseit vették magnószalagra. A szövegből dr. Szilágyiné Németh Eszter írt könyveket. A szóbeli közléseket Róza Olga a levéltárakban gyűjtött forrásmunkákkal támasztotta alá. 1) A gyerekek A gyerekekről szóló füzet Csonka családok című fejezete az első világháborúban elesettek hozzátartozóinak sorsát tárgyalja. Édesanyámot is tiszteletbe tartották a nevelt gyerekek is égiszén a halála órájáig. Még most is kimén mind a temetőbe a sírjáho. Sokszor elmondja a két fiú, hogy addig, még nem kerűtek édesanyám keze alá, olyanok vótak, mint az elhajintott kismacska az út szélin... Soha ennél szebb, pontosabb beszédet. Néha kiszól a mondatokból az erkölcs: Nagy bűn vót még, ha szerencsétlent csúfolt valaki. Egymást sokszor csúfoltuk, de ha valaki beteg vót, vagy sánta, vagy nyomorék, az szent vót, tiltva vót a csúfolása nagyon. A gyerekek munkaerkölcse meghőkölteti az embert; az iskolások is gondozták a jószágot: Egyszer, tudom, a tanya körű legeltettem a három csikót meg a két bornyút. Oszt így estefele gyiitt egy nagy vihar. A három csikót bevezettem, bekötöttem. Akkor szaladtam a bornyúkér, de mire odaértem, odaért a vihar is. Odaért a jégeső, de nagyon esett, egyszárú pendelbe vótam, felkapta a szél a hátát, csépelte a fenekemet a jégeső.. .Nem tudtam micsinálni, a két bornyú megállt, nem mozdút az istennelk] se, hát a pányvát ráakasztottam a kútágasra, oszt beszaladtam, elverte nagyon a hátamot a jég. Hát osztán becsapott a villám a kútágasba! Mikor mentem, a két bornyú összeháttal úgy feküdt ott, mintha össze lenne ragasztva. Ráborútam, úgy sirattam őköt. A két szép kisbornyú... Nem is beszéd ez igazán: inkább drámai monológ. Szívesen idéznék még a játékokról, a betegségekről, a babonákról (a kelést én is a mai napig úgy mondom: kilís, sőt, ért kills; a nyelven a hólyagot: finkő, tudom a ráolvasást is: Finkő van a nyelvemen! - Mikő? - Hakő! - Olyan legyen, mint Dúc Imre bácsi feneke! - Phü, phü, inkább ne is legyen finkő!), de szívesebben említem az ünnepeket, a karácsonyestét, a betlehemest, amivel a gyerekek végigjárták a falu házait, pásztornak, angyalnak öltözve. Jártunk újévet köszönteni is. Vót egy hosszú versem, úgy kezdődött: boldog újesztendőt adjon a Jóisten, / örömet és áldást mindnyájunknak itten... - evvel a verssel elmentem mindenüvé. Fenákelékná kaptam öt vagy hat narancsot, énnekem az olyan boldogság vót... Fenákel Fábiánná az én boldogult nagyanyám. Fenákelékná, az az én szülőházam. 2) Az asszonyok Olyan nehéz élet, mint amilyen az endrődi asszonyoknak kijutott, nem mindenütt volt ebben az országban. A fiatalkort nem lehet elrontani, a fiatalok itt is hálóztak - A legszebb a szüreti bál vót -, a fiúk szerenádot adtak, a lányok gyertyát 6
