Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Muszatics Péter: Álomvilágok
Muszatics Péter Álomvilágok Végre befejeztem ennek a harmadrangú Pierre Loti-imitátornak a könyvét. Dühített, ahogyan hősnőjét ábrázolta. Dühített, ahogyan hősnője hazáját ábrázolta. Dühített buta kedélyessége. És - ha nem is dühít, mert miközben leírtam mindezt, nagyjából lecsillapodtam - zavar, hogy német nyelvű olvasók százezrei részben ennek a könyvnek az alapján gondolnak Magyarországra. Hugo Hartung számára nem a távoli tengerek jelentették az egzotikumot, mint Pierre Lotinak, az egykor népszerű, mára elfeledett írónak és életművésznek, hanem a puszta. A német író a Bécstől két-háromszáz kilométerre lévő magyar Alföldet népesítette be regényében bárgyú és egysíkú alakokkal, jóindulatú és együgyű bennszülöttekkel, szerelmével, Piroskával az élen, akit igazából nem ismert, de akire aztán, már Németországban, gyakran gondolt. Az Ich denke oft an Piroschka az álmokról és az elvágyódásról szól, és a német nyelvű közönség számára, nem kis részben e könyv és a belőle készült film miatt, Magyarország régóta a (meglehetősen késői és kilúgozott) romantika kliséországa, pörkölttel, Piroskával és pusztával. A puszta pedig valóság: rögtön Budapest mellett kezdődik. Sőt, már Budapest keleti kerületei is a pusztából nőttek ki. A 20. kerület, Pesterzsébet, amely 1950-ig önálló város volt, homokbuckák között alakult ki a 19. század végén, a kiegyezés után, amikor Ausztria többé-kevésbé egyenrangú társaként a Magyar Királyság néhány évtizedig amerikai mértékben fejlődött. A bécsi Sina család ekkor adta el sokhektárnyi földjét egy brüsszeli banknak, akik aztán jó áron kiparcellázták a főváros határában lévő földeket. A milliós Budapest mellett utcák és villák, gyárak és malmok nőttek ki a homokból. Első telepesei Ferenc József feleségéről Erzsébetfalvának nevezték el a községet - a szomszédos Kossuthfalva pedig a száműzött forradalmárra emlékeztetett. A Habsburg-ellenes lázadó és a Habsburg császár- és királyné kultusza már a 19. században sem zárta ki egymást. Kossuth Lajost egy híve a „nemzet istenének", míg Sisit a hű Jókai Mór, a Hugo Hartungnál gazdagabb fantáziájú mesemondó (aki maga is helyi birtokos volt) a „nemzet védőszentjének" nevezte - és ellentmondást kevesen fedeztek föl e feloldhatatlan ellentétpárban. Erzsébetfalva gyorsan város lett, szabályos utcákkal, átkeresztelték Pesterzsébetre, és nem a főváros üdülőövezete lett, mint tervezték, hanem főleg a közeli hatalmas malmok és gyárak kispénzű munkásai költöztek ide. 195
