Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

évtizedében Magyarországon tétlenségre kárhoztatta a filmszakma. Az értelmes munka hiányát gyarapodó hazai kitüntetései, díjai sem pótolhatták. Időrendben ezek követték egymást:

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1993

Millecentenáriumi arany emlékérem, 1996

Arany Pillangó-díj, 1996

A 30. Magyar Filmszemle életműdíja, 1999

Az eseményekre ünneplőbe öltözött, átvette az érmeket, okleveleket, udvariasan megköszönte, aztán elhelyezte sorban a vitrin polcain, vagy díszes keretbe. Abban viszont senki sem kételkedhetett, hogy Makay nem ezekért jött haza, felszámolva kinti egzisztenciáját. Próbálkozások, küzdelmek, sikerek után egészen másra számított: lehetőségekre, hogy egy immáron szabad ország „megújuló" filmkultúrájának szolgálatába állhasson. S visszatérvén - se hang, se kép...

Márai Sándortól tudjuk: „Az ember sorsa az ember jelleme."

Az utolsó utáni tekercs

Színpompás kalotaszegi szőttesekkel, köröndi fazekasok műremekeivel díszített fogadószobájában a faragott asztalnál tallózott hátrahagyott életének fényképeiből.- Nézd, ő itt Csilla lányom és a családja... Ő meg Árpi fiam a családjával... Itt meg egy vitorlás előtt állok az U.S.Army forgatásának terepszemléjén, még 1970- ben... Ez meg itt New Yorkban a Püski Könyvüzlet, még egészen fiatalon jártam nála... Ez a felvétel a kenyai National Game Parkban zajlott forgatást örökíti meg. Ez itt a bogotai repülőtér, már a gép lépcsőjén működésbe hoztam a kamerát, közvetlenül a földet érés pillanatában... Itt a Lies my Father Told Me egyik díszletében várom a színészeket... Itt Jan Kadarral szereljük kocsira a felvevőgépet... Itt Montrealban vagyunk, a Mount Royal Parkban, 1975-ben... És ebben a házban laktunk Staten Island szigetén, New York Cityben 1977-től több mint tíz évig.

Másik paksamétából előkerültek a hőskort idéző werkfotók és sztárfotók a Gül babáról Szeleczky Zitával és Jávor Pállal, másutt Dayka Margit bohócarca ragyog a Szerelmi láz felvételének egyik szünetében, megint másutt a Karosszék díszletei között, ahol Szőts István még gyakornokként figyeli a jelenetet. S úgy mesél Tasnády-Fekete Máriáról - „olyan gyönyörű volt, sminkelni sem kellett" - az Egy asszony visszanéz idejéről 1941-ből, mintha tegnap találkoztak volna. Majd az első magyar repülőfilm, a Szárnyas dandár előkészületeire emlékezik: itt pilótaruhában látható a repülőszázadossal. (A Csepreghy Ferenc rendezte különlegesség sajnos elveszett, egy kockája sem maradt, csupán egy pár megfakult fotó tanúskodik róla.)

Sokadik beszélgetésünk alkalmából megengedte, hogy bekapcsoljam a magnetofont. Ez a közel egyórás hangfelvétel Makay Árpád utolsó utáni tekercse, amin régi filmek alkotó mestere régi filmek elemző barátjával osztja meg gondolatait arról, hogyan látja a művészet és hazája helyzetét, keserves kudarcait és ígéretes esélyeit a XXI. század hajnalán. Eszében sem volt tiltani, hogy a felvételt valaha felhasználjam, mégis mindössze egy derűs anekdotát idézek belőle, mert zaklatott, csapongó monológját fölöttébb személyesnek tartom. Olyannak, amit évti99