Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Orosz László (1925–2016)
Orosz László 1925-2016 Elhunyt Orosz László, valamennyiünk Laci bácsija, tanár, irodalomtörténész, Kecskemét szellemi életének emblematikus alakja. Évtizedekkel ezelőtt jelentős szerepet vállalt szellemi organizátorként a Forrás folyóirat és elődje, a Kiskunság folyóirat létrehozásában. Orosz László 1925. július 13-án született Csépán, Beregszászon érettségizett, majd az Eötvös Collegium tagjaként végezte az egyetemet. Első írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz ban jelentek meg. 1948-tól Kecskeméten magyar-latin szakos gimnáziumi tanár. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja volt, a forradalom szellemi előkészítésének vádjával nyolc hónap előzetes letartóztatás után felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, és három évre megfosztották a katedrától. Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma. Jókai Mór, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és Katona József több művének kritikai kiadását rendezte sajtó alá. Részt vett az Akadémiai Kiadó hatkötetes A magyar irodalom története című könyvének létrehozásában, illetve a Magyar irodalmi lexikon és az Új magyar irodalmi lexikon szerkesztésében. Főbb munkái: Katona József (1974), Berzsenyi Dániel (1976), A magyar verstani esz- mélkedés kezdetei (1980), A magyar irodalom története (társszerzőkkel, 1982), Adatok a kecskeméti piarista gimnázium színjátszásához (társszerzőkkel, 1989), Kecskemét irodalmi öröksége (1990), Száz nagyon fontos vers (társszerzőkkel, 1995), A Bánk bán értelmezéseinek története (1999), A niklai remete és a kecskeméti fiskális (2000), Kérdőjelek. Egy Katona-kutató töprengései (2007). Munkásságáért többek között Toldy Ferenc-díjban, Apáczai Csere János- díjban, Pilinszky-díjban részesült. 1994-ben Kecskemét díszpolgárává választották. Kecskemét irodalomtörténeti hagyományainak és Katona József életművének kutatása ugyanúgy szeretett városához kötötte Orosz Lászlót, mint tanári tevékenysége. Bár a Forrást tiszteletpéldányként megküldtük volna neki, ő minden év elején bejött a szerkesztőségbe, és ragaszkodott hozzá, hogy folyóiratunkat személyesen előfizesse. Az utóbbi időben már azt is hozzátette, hagyatkozott is, hogyha meghal, gyermekei vigyék tovább ezen előfizetést. Mindig kell legyen valaki a családban, aki a Forrás előfizetője. Szomorú kötelességünk, hogy a folyóiratot immár felnőtt gyermekei címére postázzuk. Nyugodj békében, Laci bácsi, várnak az égi katedrák. A Szerkesztőség 112
