Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Sümegi György: Kiskunhalasi hagyomány: Berki Viola, Diószegi Balázs
Sümegi György Kiskunhalasi hagyomány: Berki Viola, Diószegi Balázs A képzőművészet hagyománycentrumát itt a kiskunhalasi születésű nagybányai mester, Thorma János életművének két legfontosabb történeti kompozíciója, a Talpra magyar, másképp: a Március 15-dike és az Aradi vértanúk jelenti. Vagyis a legfontosabb szabadság- harcos hagyomány, a magyar szabadságküzdelem eleven példaként van jelen - nagybányai ihletésű művei mellett. Örvendetes, és szinte példátlan az országban, hogy a Thorma állandó kiállítást további Thorma-festményekkel és más nagybányai festők alkotásaival tervezi bővíteni a város dr. Bay Miklós értékes gyűjteményéből. Kiskunhalas képzőművészeti kiállítási hírnevét 1973 és 1990 között a Szilády Galéria erősítette. Profiljába, tárlatrendezési praxisába tartozott, tartozhatott volna Diószegi Balázs és Berki Viola, akiknek az elmúlt évtizedekben több kiállítása volt Kiskunhalason. Berki Viola itt született, ezer szállal kötődött Halashoz. Szülei 365 hold kötönypusztai birtokon gazdálkodtak. Viola a gyerekkoráról írta önéletrajzában: „Én állandóan a majorban voltam, a cselédgyerekek voltak a pajtásaim." Szerette az állatokat, naphosszat hajtotta a lovakat, szekerezett. „12 éves koromban félnapokat szántottam" - írja. „Különféle babonás hiedelmek uralkodtak. Volt egy híres javasasszony Majsa határában, a Macska Róza. /.../ Itt, ezen a tájon el lehetett képzelni a hajdani betyárvilágot, lehetett találni áthatolhatatlan tüskevárakat”. Mindezek a kialakuló egyéniség fundamentumába, mentális és emocionális alaprétegébe épültek be, amelynek legerősebb pillére a családi tradíció. „Ősei tanult emberek, /.../főként jogászok, de diplomájuk mellett földbirtokkal is rendelkeztek." Fontos szerepet vittek a református egyház életében, egyik ősük gályarab volt, a másik, akire Berki Viola gyakran hivatkozott, Bulcsú Károly író, költő, a költészet tanára volt a Kecskeméti Jogakadémián. Viola a Berki-házban (Kossuth u. 13.) született, abban a házban, ahol a rokon Thorma János oly sokat tartózkodott. Nagyanyja nővére „vitrinben őrizte a negyvennyolcas ereklyéket", vagyis élő hagyományként eleven volt a családjában a Thorma által is megrögzített 1848-49-es szabadságeszmény. Berki Viola rajzkészsége - ezt talán már kicsi korától a nagy rokon példája is motiválta - már korán megmutatkozott: „a takarékudvar málladozó falait szénrajzokkal rajzoltam teli. Kedvenc témám volt a Csodaszarvas üldözése". A boldog, bukolikus közegben telő gyermekkorát a Rákosi-korszak nehéz évei követték. Földjeiket elvették, a családja osztályidegen, kulákbélyeggel földönfutóvá, üldözötté vált. Berki főiskolai éveit is megnehezítette mindez, noha ő alapvetően visszahúzódó, befelé élő, introvertált személyiség. Főiskolai társai - közülük leghatékonyabban Kondor Béla - segítik. Ám a hivataloknál, a szocialista művészetirányítás fórumain, a zsűrikben csak nagyon lassan, araszolva tudott előbbre jutni, eredményeket is fölmutatni. Kiállítási szereplései az 1960-as évek második felétől, murális, Berki Viola (1932-2001) és Diószegi Balázs (1914—1999) festőművészek állandó kiállítása megnyitójának (2014. október 3. Berki Galéria, Kiskunhalas, Kossuth u. 21.) szerkesztett változata. 77
