Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers

a rend, a rendszerezés kényszere- biztonsága, megtartó szokása kapaszkodás mibe, hogy az életből ki ne zuhanjunk, és nőttek a halmok, „százéves" újságok dátum szerint sorban padláson és üres ólban, sok évtízig várakozva, és a magán- hírlapolvasó precíz magányára hullt a por, s a házhalálkor a rend-kötözött lapok is konténerben végzik, míg a lélekfurdalást fóleszi a muszáj, (de rajzát, festését őrzöm, meg a köbözőgép műszaki találmányát 'mit a hivatal is díjazott)

Jobbra-balra csinos kis városok suhannak el mellettünk, mind sűrűbben, míg egyszer csak egy összefüggő várossá olvadnak észrevétlenül. Bent vagyunk Londonban. De már egy fél órája megyünk s még mindig nem állunk meg, pedig rohanunk. A levegőben úszó léggömbök. Légizár. London akkora területen fekszik, mint Turóc megye. A Viktória pályaudvaron állunk meg végre. Kiszállunk, autóbuszra raknak és kis apró hotelokban szállásolnak el bennünket. Én szakaszommal a Warmans hotelben laktam, a Cartwright Gardens-ben.

Londonban, minél beljebb jöttünk, annál nagyobb a füst és por, amely a londoni ködöt fullasztóvá teszi. A harmadik napon már mindnyájan köhögtünk. Melegen voltunk öltözve, s bár a londoniak részére borzasztó hideg volt, mi állandóan izzadtunk, és azért is fáztunk meg rengetegen. Később rájöttünk az ellenszerére. Vékonyan öltözködtünk, s azután lassan helyrejöttünk.

télen is mezítláb, fapapucsban járt havas udvaron, úgy csinált mindent a fagyban (papucsát ő faragta), és szorgalmas gyűjtő volt, ebben is precíz, becsülte a találnivalót (majd a csepel motorjával és a pannoniával is megáll az úton, hogy fölszedjen szöget, csavart), mert éles szeme volt, apróra tudott jövendő hiányt, és tisztelte a papírt, ceruzát is, minden holmikat, a hiányban nőtt figyelmével tárgy-tiszteletével

30