Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Heltai Nándor: Helyi színek
1963. aug. 31. Igen tisztelt Uram, Mindenekelőtt nagyon köszönöm július elején megérkezett kecskeméti prospektusát. Bizony, alaposan megváltozott a város, mióta nem láttam s kétségtelen, hogy az utolsó években új épületekkel rohamléptekkel fejlődik. A híres szállóról sokat olvastam a pesti lapokban, nemrég volt egy hosszú cikk róla. Érdekes, hogy a Városi Múzeumról nem tudtam. Lehet, hogy gyerekkoromban és fiatalkoromban is megvolt és nem tudtam róla írni. Valószínűtlen. Arra határozottan emlékszem, hogy a könyvtár nem volt ott (ha jól tudom, a Városháza épületében volt), s egy nagyon szigorú könyvtáros alig engedett ki egy-két kötetet otthoni olvasásra. A prospektusból (angol) feleségem érdeklődését a Jogakadémia kapujának ötvösmunkája ragadta meg, bizony nem tudtam neki megmondani, milyen korban készülhetett. E levelem célja az, hogy felhívjam figyelmét két költeményre, melyekre mostanában ráirányult figyelmem. Első fogalmazásban és (sok munkám között) igen kényelmesen rendezem telepi emlékeimet, visszaemlékezéseimet a művésztelepre. Ezek írása közben jutott eszembe, hogy Ön valamelyik korábbi levelében említette, hogy Kecskemét a költészetben című témán dolgozik. Ezért filológiai kötelességemnek tartom, hogy e két költeményt megemlítsem, bár lehet, hogy mindkettőt már nyilvántartotta. Előttem van könyveimből a Ma lírai antológiája (Kassák Lajos: Új költők könyve Ma kiadás Budapest, 1917). Ennek A/l és A/2 oldalán olvasható Kassák: Asszonyok a parkban című költeménye. Ezt a kecskeméti művésztelepen, a Műkertben írta, illetve ennek a parknak a víziója elevenül meg a költeményben. Emlékszem a költemény fogadtatására a Telepen. Tudom, hogy a „huhu" ottani hangjel volt, s több motívumában összefüggéseit is, részletesen is meg tudom még ma is fejteni! A másik vers viszont legjobb tudomásom szerint szintén 'műkerti' vonatkozású s szülőhelye ott volt. Szép Ernő egy verséről van szó. Címére nem emlékszem, emlékezetből azonban még most is tudok idézni belőle sorokat. „Tintás lett az ujjam. Nézem szomorúan, mert nekem, az írás, Mint másnak a sírás. Hinta, hinta, hinta, Hiszen nem is, Tinta kinn a kertben reggel, A többi gyerekkel. Játszottam, cicáztam, az eperfát ráztam. Piros epret szedtem, Ujjam befestettem" - ez vagy ehhez hasonló a vers tartalma, persze pár hiba becsúszhatott a szövegbe, annyi év után... Már most a helyzet az, hogy én úgy emlékszem, hogy Szép ezt a verset a Műkertben írta, ahol két ún. törpeszederfa volt. Ezeket a kertészek szorgalmasan nyírták, alatta azonban egy-két gyerek a kissé leguggoló felnőtt elfért. Reggelenként a boldog 'telepiek' odamentek, kis reggeli utáni gyümölcs falatozásra, Szép Ernő is. Aki már akkor imádta a 'gyerekes' modort. Engem (9-11 éves lehettem akkor), barátságába fogadott s óva intett a felnőttektől. Sajnos már akkor sem fogadtam meg tanácsát s akkori 'agg barátom' iránti tiszteletből megtanultam ezt a verset, melyről azt véltem akkor tudni, hogy a szederfás emlékét írtam le benne. Ha nincs indikáció arra, hogy a verset korábban írta, mint kecskeméti útja, akkor nyilván igazam van, s kecskeméti motívum van a versben (Szép a telepen fejezte be Az Egyszeri királyfi-t, aminek a budapesti Nemzeti Színházban volt bemutatója, s valljuk be, bukása.) A többi kecskeméti 'írói' és 'költői' emlékeimet majd leírom a telepi emlékekben. Bródy, Kassák stb. mellett a fiatal s akkor nagyon tehetséges Rozványi Vilmos járt a Telepen. Egy Apple Bough 97
