Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Győri László: Az utolsó szál

Mit arattunk? Hulló gabonánkat? Hogy éljünk legalább?

Iszonyú munka, démoni munka.

Csak arass, csak arasd! Arass, fiú, ősöd úgy tanulta,

hogy paraszt vagy, paraszt.

Veri a port a földön a kombájn, idáig hallani.

És azt zuhogja, hogy nagyon fáj. Bármilyen távoli.

Gondviselés

Keresi, kutatja, hol van a tegnapi mag, s én, madarak atyja, hozom az új magokat.

De mi vagyok? Isten? Isteni gondviselés?

Nem vet soha, ingyen jut neki mégis a kész.

Isten megteremti, mert jó, a madarait, köti, nem ereszti, őrzőjük egyre nekik.

Lenge fonalával a végső pillanatig édes hurkon által fogja a madarait.

Etetgetem őket, minden mag új haladék, a látványért főleg, nem értük, önmagamért.