Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Pomogáts Béla: Fogyatkozó nemzedék
Pomogáts Béla Fogyatkozó nemzedék Fogyatkozik körülöttem a barátok és kollégák tábora, a közelmúlt néhány hónapban hárman is itthagytak bennünket: Katona Tamás nyolcvanegy, Szekér Endre hetvennyolc, Görömbei András hatvannyolc éves korában távozott az élők közül. Nem először éreztem az elmúlásnak ezt a szorongató rettenetét, néhány évtizede kellett búcsúzni Illyés Gyulától, Németh Lászlótól, Déry Tibortól, Vas Istvántól, Weöres Sándortól - a mögöttünk maradt évszázad magyar irodalmának hatalmas és mindig hiteles alkotó személyiségeitől. Őket is jól ismertem, közülük többekkel is közeli kapcsolatot ápoltam, nemcsak a szakmai tisztelet, az irodalomtörténet-írói elismerés alakította ezt a kapcsolatot, hanem a személyes rokonszenv és elkötelezettség is. Ők azonban a korábbi nemzedékeknek a klasszikusok magaslatára emelkedett képviselői voltak, és egy irodalommal foglalkozó kutatónak mindig számolnia kell azzal, hogy a becsült és szeretett alkotó egyéniség előbb-utóbb átlépi az örökkévalóság küszöbét. Katona Tamással, Szekér Endrével (Bandival) és Görömbei Andrással (Andorral) más volt a viszonyom. Nem csak a kollegialitás: a magyar irodalom, a magyar kultúra iránt érzett elkötelezettség és felelősség fűzött velük össze, hanem a személyes barátság, és ennek sok évtizedes élményvilága is. Katona Tamással nemegyszer tettem tapasztalatokban gazdag erdélyi és kárpátaljai utazásokat, Szekér Endrével több mint fél évszázad barátság kötött össze, Görömbei Andrással ugyancsak sok évtizedes szakmai közösség, együttesen vívott küzdelmek, például a magyar népi irodalom és az erdélyi magyar irodalom méltányos elismertetése érdekében, és persze számtalan baráti eszmecsere Budapesten, Debrecenben, Tokajban, egyszer még meg is szálltam debreceni otthonukban egy odalátogatásom során. * Katona Tamás, bátran mondhatom, mindent tudott, amit a negyvennyolcas forradalomról és szabadságharcról tudni lehetett. Nem csak történelmi kiadványai tanúsították ezt, jóllehet ezek a tudós gondosságával készült könyvek maguk megérdemelték volna, hogy összeállítójuk, szerkesztőjük megkapja értük a legmagasabb tudományos fokozatot. Igaz, nálunk, legalábbis annak idején, egy néhányszor tízoldalas „tézissel" is akadémiai fokozatot lehetett szerezni. Csak kapásból említem meg itt Katona Tamás hatalmas tárgy- ismerettel és szellemi igényességgel közreadott történelmi dokumentumkiadványait: Mohács emlékezete (1976), A szabadságharc kilenc nagy csatája (1978), Az aradi vértanúk (1979 és 1983), A korona kilenc évszázada - Történelmi források a magyar koronáról (1979), Görgey István: 1848 júniusától novemberéig - okmánytár (1980), A tatárjárás emlékezete (1981), Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re (1982), Klapka György: Emlékeimből (1986), Orbán Balázs: Torda város és környéke (1986), Kossuth Lajos: írások és beszédek 1848-1849-ből (1987), Görgey Artur: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben (1988), Budavár bevételének emlékezete, 1849 (1989), Csány László erdélyi főkormánybiztos (1991) és az Aradi vértanúk naplói (1991) 82
