Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?
példamutató lett utódai számára. Itt intette, kérte utódait: „Ez is feledékenységben ne legyen édes barátink, hogy az szegény csapiároknak is egy kocsi sort, egy fahordó sort elengeggyen kegyelmetek nekik. Az deákoknak azonképpen cselekegyék kegyelmetek. Isten kegyelmetekkel." Tekintélye ekkor vált kikezdhetetlenné. Nem véletlen, hogy 1687-ben az országgyűlésen ő képviselte a várost. A következő év augusztusában pedig „a nemes vármegye kongregátiojára Kőrösre által küldvén n. Deák Pál és János deák urainkat..." állt ki városa érdekei mellett.46 Közös vonásaik egyike, hogy valamennyien armális nemesek voltak. Kamarás Ambrus viszont legkésőbb már a század első felében megszerezte a „kutyabőrt". Deák, Kalocsa és Pathay pedig csak a hetvenes évek első felében kapták, vették ezt meg Wesselényi Páltól, a kuruc generálistól.47 Ennek előnyeit a hódoltság alatt mindenekelőtt a királyi vámhivataloknál tudták kamatoztatni. A török hatóság semmilyen formában sem respektálta előjogaikat. Miként erre már utaltunk, kötelezettségeiket tekintve sem tudták a városon belül ennek hasznát venni. Nem véletlen, hogy a török kiűzése után talán a legöntudatosabb vagy a közügyekben legjártasabb Deák Pál kezdeményezésére fordultak az armalisták a nemesi vármegyéhez vélt vagy valódi „sérelmeik" miatt. Tény, hogy 1689. május 18-án a helyi nemesek elérkezettnek látták az időt, hogy kiváltságaikat érvényesítsék a lakosság többségével szemben. „Nemes Deák Pál 's a többi Kecskeméten lakos nemesek" panasszal fordultak a nemesi vármegyéhez, mivel szerintük „ők a kecskeméti paraszt népnek mind egész községe, mind egyes tagjai által, az ország törvényének, és a Megye határozatainak megvetésével, 's a nemesi kiváltság tekintetbe nem vételével, mindennemű adózás, közszolgálat, fuvarozás 's egyéb szolgálmányokra, éppen úgy, mint a Város paraszt lakosai, azokkal egyiránt kötelesek, vonakodás esetében erőszakkal, letartóztatás, bebörtönzés, súlyos megverés, mérges káromkodás és szitkokkal illettetnek, házaikban és szabadítékos telkeiken megtámadtatnak, tőlük a dézmák nemesi telkeikről szinte úgy mint a parasztoktól beszedetnek... "48 Ha e barokkos panaszáradatról lehántjuk az akkor kötelezően ráhintett manírt, előttünk áll a korabeli gyakorlat: ezek az armális nemesek kötelezettségeiket tekintve nem különböztek a város többi gazdájától. A magyar állam, a hadsereg és a nemesi vármegye által megkövetelt adókból és szolgáltatásokból valóban éppoly arányban vállaltak részt, mint a többi gazdag cívis. Egyetlen előnyük az volt, hogy személyük és családtagjaik után a magyar államnak nem kellett adózniuk. Bár a nemesi vármegye kérésükre formailag megerősítette őket kiváltságaikban, fél évvel később ugyanez a fórum korábbi kötelezettségeik teljesítését követelte meg: „...az igás jószágot tartó és paraszt telken lakó nemes emberek is a közterhek viselésére szorítandók"49 Tehát elmondható a korszak egészére, hogy elsődlegesen nem a nemesi kiváltságaik, hanem vagyoni állapotuk, családi hátterük és személyes adottságaik, felkészültségük határozta meg a mezővárosban lehetőségeiket, vállalt szerepüket. 46 IV. 1504. m/ Robotlajstromok, 1678. 255-256. 35., IV. 1510. i/ 1687. 20-41., IV. 1508. c/ 1687. Vegyes adó. 47 „...Kalotsai János... egyszersmind bizonyos számú pénzt is, úgymint harmadfélszáz aranyakat vévén fel tőlle... maga és maradéki személlyek alkalmatosságával megnemesítettem...'' IV. 1527. Nemesi iratok gyűjteménye 3. doboz. 48 IV. 1527. 3. doboz. 49 IV. 1527. 1. doboz. A helyi nemesek többszöri reklamálását ismételten elutasítva 1764. február 21-én Pest megye határozata kimondta: „...a Kecskeméten lakó Nemes emberek, polgári telkeik 's azokon létező javaikra nézve a Városi Tanács hatósága, személyeikre nézve pedig a Megye Bírósága alá tartozónak nyilváníttatnak." 57
