Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - Kötter Tamás: Kiszavaztak, baby

Anyám nővér volt a János Kórházban. Apámtól pár éve elvált. Tavaly, amíg Budán laktam, anyám összejött egy Sanyi nevű ürgével, aki két hónap után beköl­tözött hozzá. A régi szobám lett a hálószobájuk. A másik szobát - ami egyszerre volt nappali meg anyám hálószobája, amíg el nem költöztem - kifestették, és vettek bele pár használt fotelt, egy kisasztalt meg egy új tévét. S amikor hazaköl­töztem, visszakaptam a régi szobám, anyám és Sanyi kiköltöztek a nappaliba. Sanyi éjjeliőr volt egy csepeli szeméttelepen. Egész normális volt anyámmal. Keveset veszekedtek. Akkor este nem volt otthon, aznap éjjel is dolgozott. Amikor szóltam anyámnak, hogy hazaköltözöm, láttam, nem örül neki. Azt hiszem félt, hogy majd nem jövök ki Sanyival. Mióta elvált, Sanyi volt az első férfi az életében. Láttam rajta, nagyon ragaszkodik hozzá. Sanyival nem sokat találkoztam. Éjjel dolgozott, nappal, mikor otthon volt, vagy aludt, vagy a rádióját hallgatta. Valami régi szart, amit állandóan csavargat­ni kellett. Kérdeztem is tőle, hogy miért nem vesz egy újat, de azt válaszolta, hogy amíg ez szól, addig még jó lesz. Ráhagytam, mert úgysem hallgattam rádiót. Egyszer megnéztünk Sanyival egy BL-meccset. A Reál Madrid játszott a Bayern ellen. Nem érdekelt a meccs, de azon az estén sem tudtam mit csinálni. Ültünk egymás mellett a kanapén. Sanyi néha magyarázott valamit a fociról, meg a két csapat taktikájáról. Látszott, hogy gőze sincs az egészről, de nagyon lelkes volt. Egyébként rendes pasi volt. Nem volt vele gond. Sokszor gondoltam arra, hogy lehetne rosszabb is.- Voltam lent - kezdtem szép óvatosan. Anyám erre nem szólt egy szót sem, csak nézte tovább a műsort, néha, ha vala­mi vicces történt, felnevetett. - Szóval szemben megismerkedtem egy lánnyal. Megkért, hogy kísérjem el a Hajógyári-szigetre - folytattam.- Minek, ott mindenki drogozik - mondta és felém fordult. - A Jánosba hozzák be őket, minden péntek meg szombat este. Ugye nem akarsz valamibe belekeve­redni? Biztos innál, reggel jössz haza, és egyébként is, arról volt szó, hogy holnap elmész Sanyi ismerőséhez állásügyben. Ha lesz végre rendes munkád, szórakoz­hatsz is. Visszafordult, és nézte tovább a műsort, de közben többször is biccentett a fejé­vel, és beszélt magában. Eszembe jutott, hogy Sanyi kerített nekem állást valami biztonsági cégnél. Semmi kedvem sem volt egy építkezésen őrt állni a hidegben, de nem akartam, hogy megint miattam veszekedjen anyámmal.- Mindegy, úgysem volt igazán kedvem kimenni a szigetre - mondtam, és leül­tem mellé a kanapéra. Éppen reklám ment. A nyereményeket mutatták, amiket a Való Világ nyertese kap majd a játék végén, meg azok a nézők, akik betelefonál­nak, és a játékkal kapcsolatos kérdésre helyesen válaszolnak. Amikor vége lett a reklámnak, és a műsor folytatódott, visszamentem a szo­bámba. Kinéztem az ablakon. Egyenesen ráláttam a kocsma bejáratára. Láttam, hogy Betti áll az ajtó előtt, és körbetekinget, mintha keresne vagy várna valakit. Elmúlt már tizenegy, kezdett beindulni az este, egyre többen jöttek a helyre. Egy taxival nagyobb társaság érkezett, három fiú és egy lány. Ismerhették Bettit, mert mindegyiküknek adott egy puszit. Beszélgettek pár percet, azután a lány és két fiú bement a kocsmába, a harmadik kint maradt Bettivel. Tovább beszélgettek, 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom