Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből

Contemporanul, Säptämäna, Magazinul Istoric stb.) és könyvben (Teroarea horthysto- fascistá in nord-vestul Romániei. Ed. Politicá, 1985.) a gyűlölködés hangulatát terjesztve. Sokat töprengek ezeken a kérdéseken, sajnos (?), ez tölti ki életem jelentős részét. Én egyelőre (így a Valóságban, a Jelenkorban is) a hídépítők nemegyszer naivnak bizonyult álmát követem figyelemmel, nem tudok a terrorizmus alapjára helyezkedni. Változatlanul keresem - bár sokszor már kétségbeesetten - a józan szót a túloldalról is meghajtókat. Néha öröm is ér: így például legutóbb a kiváló bukaresti költő, §tefan Aug. Doina§ küldte el, szép levél kíséretében, vallomását Szilágyi Domokosról, az emlékkönyv számára. O „tiszta" román, ezért kétszeresen örvendek ennek az új kapcsolatnak - Buzura, Sorescu, Eugen Simion, Iorgulescu vagy a sajnos már halott Sorin Titel és Tudor Balte§ hasonló, korábbi baráti gesztusait követően. (Paul Drumaru Szilágyi-fordítása és előszava egyébként kitűnő, a Kriterion román nyelvű kiadásában.) - Hát ennyit a légkörről. Mert könyvet kellene írni róla, lehet, hogy a század egyik nagy könyvét, a szorongásról, félelemről, megalázott- ságról, a szülőföldhöz és anyanyelvhez való ragaszkodásról, a menekülés gyorsan terjedő járványáról, a szemünk előtt kibontakozó tragédiáról.

És most magáról az esszégyűjteményről, amelynek megjelenését, érdemi összeállítását és népszerűsítését mégis igen fontosnak tartom: meggyőződésem, hogy nem egy akármilyen, csak a műfaji szempontokra figyelő válogatás szükséges, hanem olyan, amely magyarázatot ad, visszamenőleg is, a románság gondolkodásmódjára. A román írók - a legjobbak - önszemléletét kell bemutatnunk, hogy megértsük, kikkel élünk együtt (vagy a szomszédságban), kikkel kell együtt élnünk, s ennek megfelelően józanul nézzük és lássuk a dolgokat. (Ez szerintem szinte teljességgel hiányzik a Budapest-központú magyar közgondolkozásból és gyakorlati vezetésből; hiányzott régen is - ahogy azt már Kós és Bánffy is megírta a század elején -, és hiányzik ma is, egyesek realista, ám határozott figyelmeztetései ellenére!) Az én felfogásom szerint újragondolt, átépített és lényegesen kiegészített antológia2 ilyenformán egy román önismeret és illúziók szembesítése kíván lenni, de nem holmi erőszakos aktualizálás révén, hanem a XX. századi klasszikusok és a legjobb kortársak megszólaltatásával. Az arányok felborítása nélkül igyekszem kiküszöbölni tehát a „mellékest", ugyanakkor hangsúlyt szeretnék adni a magyar irodalom felé történt közeledéseknek (noha ezek inkább csak személyiek, de számunkra mégis fontosak, észre kell vennünk őket). Ennyit az elvekről.

Az 1986. január 5-re keltezett levél az átdolgozott kötet szerzőinek és a kijelölt esszék címének felsorolásával folytatódik, de ez már nem kapcsolódik közvetlenül a szégyen éveihez. Ami viszont hozzájuk tartozik, mondhatni gyönyörűséges lenyomatuk, azt a Szekuritáte iratai őrizték meg (most már nekem is), és mintegy bevezetőül, akár magyarázatul szolgálnak az említett négy, Csíki Lászlónak címzett levélhez. De egy mozzanat erejéig a Domokos Jánoséhoz, a román esszék kötetéhez visszatérve, érdemes megemlíteni, hogy a ránk fordított, irányított besúgói figyelem nem csupán a Kolozsvár-Kalotaszeg- Budapest (és Kecskemét, Pécs, Szeged) vonalon érvényesült, hanem itthoni dolgaimat Bukaresttel is összekötötte. Legnagyobb döbbenetemre előkerültek olyan jelentések is (1987-ből), amelyek utólag beárnyékolni látszanak vélt barátságomat a neves fővárosi irodalomkritikussal, Mircea Iorgulescuval. (O is szerzője lett az „áramvonalasított", hozzánk közelebbinek akart esszé-antológiának.) Egészen tegnapig úgy hittem, Iorgulescu a Ceaujescu-években képes volt megérteni a mi magyar problémáinkat; azt sosem tételeztem volna fel, hogy megbízhatnák az én részletekig lehatoló megfigyeltetésem egyik

2 Az első változatot az akkor Marosvásárhelyt élt Dán Culcer készítette, ám ezt bizonyos (politikaiszemélyi) okoknál fogva az Európa nem vállalta; engem kértek fel az antológia átszerkesztésére.

62