Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Varga Mihály: Tudós tanár Kecskeméten: Hajnóczy Iván, a Katona-kultusz ápolója
szülővárosába. Külön figyelmet érdemel dolgozatának az a része, amelyben a Csányi János melletti ügyészi tevékenységét és ügyvédi munkáját elemzi. Valamint az is, amikor családja és saját pénzügyi elszámolásairól ad számot. A Katona halálával és az úgynevezett „bitang kassza" ügyével foglalkozó rész is érdekes. A függelékben közli a családtagok életrajzi adatait és mellékeli az egykorú költők és tisztelők verseit a drámaíróról. Ebből a munkájából álljon itt végezetül egy részlet, mely Hajnóczy Iván gondolkodásáról és emelkedett stílusáról beszédesen árulkodik: „A tehetségek sírja nyelte el őt is: a szegénység, a megélhetés kényszere, közviszonyaink fejletlensége - ezek nem engedték különleges tehetségét szárnyra kelni." * A továbbiakban Hajnóczy dolgozatait, Katonával foglalkozó cikkeit, előadásait és egyéb áldásos tevékenységeit a teljesség igénye nélkül, rövidre fogva, a tájékoztatás igényével igyekszünk megemlíteni, felsorolni. A Napkelet című kiadványban megjelent egy írás Új adatok Katona Józsefről címmel Hajnóczy tollából. Ennek két érdekes része van: az egyik Katona báli élményét idézi, a másik Katona temetési meghívóját teszi közzé. Az egyikben arról számol be Hajnóczy, hogy az 1824-ben a Cserepes vendéglőben megrendezett városi bál - melyet Katonán kívül Csányi János főügyész, a drámaíró főnöke és Sárközy Sándor táblabíró rendezett - milyen fényesen sikerült, azt leszámítva, hogy a városban állomásozó tisztek (mert jegyet nem kaptak a nagy érdeklődés miatt) botrányt okoztak. A másik, hogy Katona József temetése évekkel később a város vezetőinek jelenlétében emlékezetes és méltóságteljes volt, méltó a „hírős város" nagyfiának emlékéhez. Az 1930-as esztendő Hajnóczy életében a termékenységét, aktivitását tekintve hasonló volt az 1913-14-es és az 1926-os évhez. Talán legtöbb figyelmet érdemel a Katona József életének és műveinek bibliográfiája című munkája. Csupán jelzésszerűen néhány példa: Hajnóczy összeállításából Katona Bánk bánjának sorjázó kiadásairól. A dráma immár végleges szövege kiadásainak sora: az első Pesten, Tratter János nyomdájában jelent meg. Horváth Döme 1856-ban ezer példányban jelentette meg Szilády Károly nyomdájában. (A kiadás jövedelmét a drámaíró síremlékére fordították.) Majd Pesten Heckenast Gusztávnál a Magyar Remekírók gyémántkiadásában látott napvilágot a dráma 1862-ben. Ezt követően a Franklin társulatnál 1875-ben Toldy Ferenc életrajzával, majd 1930-ban Katona szülővárosában, a Kecskeméti Közlöny kiadásában, szöveghű és modernizált formában, Hajnóczy Iván utószavával. Megtudjuk a dolgozatból, hogy a drámát Pesten és Kecskeméten kívül Győrben és Gyomán is kiadták. S azt is, hogy három nyelvre lefordították (német, olasz, francia), hat alkalommal, 1858 és 1911 között. Hajnóczy tanulmányában a legbővebb, s talán legérdekesebb fejezet az, amelyben a drámaíróval és a Bánk bánnal kapcsolatos írások és kiadványok felsorolása kapott helyet. (Összesen 460 írás!) Néhány beszédes példa: írt Katonáról egyebek mellett Arany János, Karinthy Frigyes, Horváth János, Lukács György, Lestár Péter, Hornyik János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Beöthy Zsolt, Négyessy László. És verset írt róla Juhász Gyula és Sántha György. A Kecskeméti Lapok közölte Hajnóczy Katona-emlék című írását 1930 elején a drámaíró születésének 100. évfordulója alkalmából. A megmaradt emléktárgyak száma kevés ugyan, de „többé-kevésbé hitelesek", figyelmet érdemelnek. Például evőeszközök, Katona eredeti sírköve, apjának levelei, kéziratai, feljegyzései, a Homyik-féle gyűjtemény Katona életrajzi adataival, az úgynevezett Geday-féle iratok a drámaíró kéziratával stb. És ami szintén nagyon becses, a költő tréfás vadásznaplója, valamint a Jeruzsálem pusztulása című drámájának a kézirata. Ugyancsak ebben a lapban látott napvilágot 110
