Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Pintér Lajos: Márciusi havas jegyzetek
A Templom utca felől, kívül, osztályunk falán kis tábla állt. Hogy ebben az épületben lakott toborzókörútján Kossuth Lajos. És közöttünk, kis belsővárosi kubikosgyerekek és városi gyerekek között ha valakinek volt már akkor is érzéke a történelemhez és történelmi emlékezethez, annak nagyot dobbant a szíve: itt, ezeken a tereken, ahol most mi dolgozatainkat körmöljük, vagy ahol rossz dolgozatainkért épp kapjuk a kormost, egykoron itt pihente ki fáradalmait Kossuth Lajos! És büszkén dobbant a szívünk. A mostani megemlékezés arra is emlékeztet valamennyiünket, amit mi már akkor is tudtunk, kisdiákok, hogy Kossuth nem egyedül járt Csongrádon, vele volt az 1848-as forradalom és szabadságharc Petőfi mellett legnagyobb írója, írótanúja, Jókai Mór is. A gyémánttollú Jókai Móric. * * * Ha jól emlékezem, 1976-ban jártam az írószövetség küldöttjeként Belgrádban. Feleségem is velem volt. Általában az írószövetség klubjában üldögéltünk, beszélgettünk, tolmácsunk, a világhírű író, Danilo Kis társaságában. Danilo Kist magyar, montenegrói, szerb és zsidó vérből és agyagból keverte a Jóisten, gyönyörűen beszélt magyarul, és a széteső Jugoszlávia utolsó írójának vallotta magát. Egyszer azonban Danilo Kis nélkül sétálgattunk feleségemmel Belgrádban, amikor az Egyetem téren, a bölcsészkar előtt megláttunk egy alkalmi hirdető- táblát, mely azt hírelte, hogy épp az elkövetkező napon a bölcsészkaron Milos Cmjanskinak lesz irodalmi estje. Milos Crnjanskinak, városom szülöttének. Nagyot dobbant a szívem. Arra gondoltam, hogy pár szót talán tudok is vele váltani, megmondom, hogy Csongrádról jöttem, ahol még mindig emlékeznek őrá, és olvassák műveit. Előre is kíváncsi aggodalommal vártam, hogy miként fogadja majd e hirtelen találkozást. (Cmjanskira bizony Csongrádon a köznép is emlékezett, a csongrádi köznép. Katona Imre néprajztudósunk édesapja például elmondotta fiának, hogy ő együtt is járt iskolába a Csemyánszki Jocóval... Annyit tévedett csak, hogy ez a Jocó Milos bátyja lehetett. Az viszont jellemző és máig tanulságos, hogy a csongrádi nép miként oldotta fel a nehezen ejthető Cmjanski nevet Csemyánszkira a maga szófejtése szerint.) Nagy izgalommal jelentünk meg a belgrádi bölcsészkar előtt a találkozó napján. Várakozó tömeg volt a téren. Büszkeség járt át a tömeg láttán, örültem, hogy városom szülöttjét, író szülöttjét ily sokan várják. Örömem csak akkor múlt el, amikor a közönségen végigfutott a szóbeszéd. Az est az író betegsége miatt elmarad! Pedig milyen jó lett volna 1976-ban egy ölelésnyi üzenetet vinni Belgrádba szülővárosából, Csongrádról az öreg Cmjanskinak. S kíváncsian vártam volna és ma át is adnám, ha született volna, az ő viszontüzenetét. * * * 64
