Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Kucserka Zsófia: Regények, vég nélkül (A Különös házasság és a regénybefejezés)
közönség elvárásrendjének lehetett sajátja.19 A szerelmi szálat elvágó (félbehagyó vagy nem az elvárt módon lezáró) Mikszáth-regények ellenállnak az olyan olvasási gyakorlatnak, amely saját szándékait vagy akaratát igyekszik érvényesíteni az olvasásban (és így lemond arról a közönségsikerről is, amit Jókai számára szerinte épp az olvasói elvárások kielégítése garantált). A Mikszáth-szövegekben működő narratív sémák szerepéről és működéséről S. Varga Pál nyújtott kitűnő és továbbgondolásra inspiráló értelmezést.20 S. Varga tanulmányában elsősorban azt elemzi, hogy a Mikszáth-szövegek szereplői hogyan értelmezik saját világukat bizonyos (értelmezői) narratívák, sémák segítségével. Az elemzés arra mutat rá, hogy a mikszáthi regényvilágban nincsenek megkérdőjelezhetetlen tények vagy történések, csak bizonyos szereplők (vagy szereplői közösségek) által sémába rendezett információk: narratívák. Maguk a szövegvilágok felfoghatók úgy, mint ezeknek a narratíváknak egyfajta diszkurzív versengése, ahol azonban nincs olyan kitüntetett pont, ahonnan az egyes narratívák érvényessége eldönthető volna. Bár S. Varga tanulmánya elsősorban a szereplői világ (vagy történet) értelmezést tárgyalja,21 gondolatmenetét tovább fűzve lehetőség adódik az olvasói történetértelmezésben működő sémák leírására is. Az utolsó regények narrációs eljárásai ugyanúgy beindítják bizonyos jól ismert és bejáratott történetsémák működését, mint Mikszáth korábbi szövegei, de a szöveg egy adott pontján (a fenti regények esetében ez a pont a befejezés) megakasztják ezeknek a sémáknak a működését, és kizökkentik az ismertnek vélt) történetsémára támaszkodó olvasási folyamatot. A sémákra támaszkodó olvasásmódnak ellenszegülő elbeszélések zavarba ejtik és megakasztják a szövegek befogadását, és eltérő olvasási stratégiák kialakítására kényszerítik a Mikszáth-regények olvasóját. 19 „A regény utóhangját szokás úgy olvasni, mint valamiféle realizmus melletti hitvallás dokumentumát. Az utóhang valószínűleg a folyóiratközlés olvasói visszajelzései nyomán keletkezhetett. Úgy tűnik, hogy a regény olvasói hiányolhatták a happy endet, vagyis nem tartották helyesnek a házasság elmaradását. Ez az olvasói elvárás nyilvánvalóan jelzi, hogy olyan szövegvilágon szocializálódott a közönség, amely nem engedi meg a szöveg megoldatlan nyitottságát, elvárja a szerzőtől a harmonikus lekerekítést, amely mindig magában foglal valamiféle morális, társadalmi, szerelmi/magánéleti stb. kiengesztelődést. Ez az elvárásrend természetesen Jókai szövegeinek világát jellemzi legteljesebben." Milbacher Róbert: „Mikszáth Kálmán esete Jókai Mórral, a valósággal (és talán kicsit Kemény Zsigmonddal is)". In: „A Noszty fiú esete Tóth Marival". Tanulmányok, i. m., 125. o. 20 S. Varga Pál: „A narratív sémák szerepe A Noszty fiúban." In: „A Noszty fiú esete Tóth Marival" Tanulmányok. I. m., 7-29. o. 21 Rövid utalást tartalmaz szövege az olvasásban működő történetértelmezési sémák működésére is. I. m.: 19-20. o. 57
