Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Bozók Ferenc: Nevermore; Budapesti köd; Ontológia (versek)

Bozók Ferenc

Nevermore

Mellkasomat nehezíti jéghideg éjjeli holló.

Tűrni erős idegekkel adjon az Isten erőt.

Adjon az Isten erőt és gondtalan éjjeli álmot, szárnya csapása kerüljön, lökje ki őt a huzat.

Lökje ki őt a huzat, hogy toll se maradjon utána, csőre se kezdje ki szívem, hangja se, rút „soha már".

Budapesti köd

Grízlaza ködben a Lánchíd, s villamosok sziluettje bontakozik ki a grízből.

Bontja a hajnal a várost.

Tejpuha habba merítve ébred a téren a Gerbaud, mintha habos süti lenne. Tódul a tejhab a korzón.

S József Attila, a vézna! Szobra ma úgy ül a parkban, mintha lebegne a tejszín angyali, bajszos alakján.

38