Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falurész, falurész-tudat, falurész-autonómia (Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII–XX. században)
seiből számos korabeli társadalmi jelenség lényege körvonalazódik. Például a történelmi köztudat a feudalizmus kori parasztság körében kötött házasságok kapcsán légióként a vagyoni szempontokat tartja elsődlegesnek, a korabeli paraszti népet érzelmileg közömbös embercsoportként ábrázolva. „Ezzel szemben Bálint Anna válóperének vallomásai a szerelem dicséretét zengik, és a szerelem jelentőségét elképesztő magasságokba emelik" - írja a szerző. Ez a tanulmány Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából jelent meg Kolozsvárott, aki elsősorban társadalomnéprajzi kutatásai s legismertebb műve, A rendtartó székely falu révén ismert a történeti-néprajzi szakirodalomban. A Székelyvarságra vezető úton - „a székely anyavárosban" -, Székelyudvarhelyen, a római katolikus plébánia irattárában időzve sikerült felfedeznie néhány olyan XIX. század eleji forrásanyagot, amely a jézuskereső határkerülés húsvéti szokásáról tudósít. Ez a középkori liturgikus hagyományban gyökerező jézuskeresés a Székelyföldön különösen kedvelt húsvéti határkerülés elemeivel való keveredését mutatja. A Történeti adatok a székelyudvarhelyi húsvéti határkerülő körmenetről (1997) szóló tanulmány a Néprajzi Látóhatár című folyóiratban olvasható. „Somlyó elnevezés alatt az összeépült és egy egyházközséget alkotó Csobot- és Várdotfalva értetődik, melyhez Tapolcza és Csotormány leánymegyék tartoznak. Hogy Somlyó már a XVI. század elején önálló egyházközség volt, azt a pápai dézmák regestrumából látjuk" - írja Orbán Balázs 1869-ben. A székelyvarsági hegyi tanyák római katolikus magyar népe mindig szívesen látogatta a csíksomlyói búcsút, gyógyulást remélve a Mária-szoborhoz zarándokolva. Batthyány Ignác erdélyi püspök (1780-1798) mint felvilágosult egyházfő fenntartásokkal szemlélte az Oroszhegy határában fekvő búcsújáró hely csodás gyógyulásait. Tanúkihallgatásokat rendelt el a csíksomlyai csodás gyógyulások földerítésére. Az egyházi levéltárban megtalálható forrásanyag szolgált alapjául A vigasztaló Napbaöltözött Asszony. Csodás gyógyulások egyházi vizsgálata Csíksomlyón 1784-ben című kötetnek (2000). „Említém már valahol, hogy Udvarhelyszéknek északkeleti szögletében, a Küküllő eredeténél roppant kiterjedésű, Gyergyóig s Görgényig rugó havasok terülnek el, éléskamrájaként e széknek. Látók az e havasszélynek déli oldalán fekvő Zetelakát, Zeta várának szent romjaival..." - írja, majd ugyancsak látogatásra biztatja olvasóját Orbán Balázs. Bárth János Küküllőmezőt is felkereste, a Görgényi-havasok és a Hargita között húzódó széles völgyben, ahol a zetelakiak szállásai és tanyái voltak: legeltetéssel, favágással, „szénacsinálással" hasznosítva havasaikat. Zetelaka is az udvarhelyszéki Havasalja települései közé tartozik, Oroszhegy mellett fekszik. A zetelakiak ugyanúgy használták a küküllőmezei tanyákat a XX. század első felében, mint ahogy az oroszhegyiek Varságot. Ezen a településen Bárth János előtt csak egyetlen néprajzkutató járt: Földes László - a Hunyad megyei Szászváros szülötte -, aki Küküllőmezőn a lótenyésztést kutatta a XX. század közepén. Bárth János egy tanyasi családnál végzett néprajzi kutatómunkát - ennek nyomán született meg tanulmánya: Egy küküllőmezei szállás élete (2005) címmel. Az állandóan lakott, tanyának nevezhető szórványtelepek kutatása elválaszthatatlannak bizonyult a szállás szóval jelölt, időszakosan használt havasi paraszti gazdasági telephelyek kutatásától. Ugyanis sok esetben a tanyahálózat létrejöttét a havasi szállástartás több évszázados gazdasági gyakorlata előzte meg. Tehát a havasi területeken az elmúlt évszázadok alatt több nemzedék kitartó erdőirtó munkája árán magán- birtoklású irtáskaszálók keletkeztek, amelyeken egy kis házból és csűrből álló gazdasági telephelyek, szállások jöttek létre. Itt a nyári szénakaszálás és szénagyűjtés idején zajlott a legnagyobb munka, télen pedig az állatok teleltetésére szolgáltak. Tehát a szállásnak nevezett tartozéktelepülés a falusi székely család gazdálkodását és életterét megosztottá tette. Ezeknek a havasi szállásoknak a többsége a XX. század első felében már állandó jelleggel lakott tanyákká alakult. A kutató által vizsgált Sebők család szállása azonban, családi okoknál fogva, „gazdaságszervezési reliktum" gyanánt az átlagosnál hosszabb ideig megőrizte tartozéktelepülés-jellegét - így válhatott alkalmassá a hajdani szállástartás leíró jellegű bemutatására. A Görgényi-havasok alján, a Sóvidéken folytathatjuk a néprajzi írások számbavételét, Korond népe körében. Bárth Jánost a messze földön ismert köröndi fazekasok településének múltja is foglalkoztatta. 1971-ben járt először Korondon, majd az 1990-es évek elején már tervszerű kutatásokat végzett: a településtörténet, a népesedéstörténet és a családnevek világa keltette fel érdeklődését, foglalkozott a helyi közbirtokosság önszerveződésével, a családi temetőkkel, illetve a közösségi temetőkön kívüli temetkezéssel. A köröndi hegyi tanyák című tanulmánya (1997) tulajdonképpen a szomszédos 101
