Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11. szám - Szigeti Csaba: Sötét tus, néma tinta (Kovács András Ferenc japános verskötetéről)

lép. Viszont a vers végén a két rövid sor, „Éva leánya" „sírva szeretlek", kétszer, tisztán zendíti fel a tá-ti-ti-tá-tá-t.

És nyilván nem meglepő, hogy Kosztolányi pontosan így járt el a Kínai és japán versek „Japán versek" című egységében is. A versszövegekben (én a 2. kiadást használtam, mely a Révainál jelent meg 1931-ben) kevés az öt szótagos sor, sok a négy, sőt háromszótagos, de a hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy szótagos is. Az ötösöknél - mivel a véletlen szót nem szeretem - csak esetlegesen áll elő a mi domináns ritmusunk, mindössze négy sorban: „hózivatar van", „házam leégett", „nem jut a partig", „semmise tart itt". Néha előáll törléssel, például ebben a hat szótagosban: „Is én/ sírvafakadtam", vagy ebben: „/csak/ arca marad meg”. Úgy gondolom, mindez, vagyis mind az Anyám, mind a fordítások példája az általunk Kovács András Ferencnél fellelt uralkodó ritmikai irányítottság hiányáról árulkodik Kosztolányinál. És úgy tapasztalom, e ritmikai irányítottságnak köszönhetően a rövid „japáni versek" formaképzése, az egyes verseket alkotó sorok szabályozott, mert megkötéses kialakítása Kovács András Ferenc szövegeiben, lepődjünk meg, jóval fegyelmezettebb.

Valahogyan a leírt módon, mintegy térszerűen vagy tériesen gondolom el domináns ritmusunk és - nevezzük el: - a szatellit ritmusok egymáshoz való viszonyát, közelségeiket és távolságaikat. Gondolhatunk erre is: egyetlen centrum, körülötte perifériák (mind az öt, mind a hét szótagosok univerzumában), a Nap és a körülötte keringő bolygók. A mozgás megfordítható: haladhatunk a középponttól „kifelé", és a legkülönfélébb irányokba, de megindulhatunk bármely perifériáról a központ felé. Ám domináns ritmusunk miért domináns, miért központi, miért meghatározó? Egyfelől itteni előfordulási gyakorisága miatt, másfelől mert az ókori és a magyar 19-20. századi vershagyomány kitüntetetté tette az öt szótagos sorok között. És ez utóbbi érvet az előbbi segítségével Kovács András Ferenc fölerősítette a Néma tus, fekete tinta kötetben.

Mielőtt a két ritmikai univerzum némiképp elnagyolt leírásába fognék, szeretnék még egyszerre érvelni a ritmikai irányítottság mellett és ellenében. Láttuk és látni fogjuk, hogy az öt szótagosok között az egyik viszonylag gyakori „szatellit" a ti-tá-ti-tá-tá sorozat. Ellenében: szatellit öt szótagos olykor - tartsunk ki az eddigi határozószó mellett! - esetlegesen feltűnhet prózában is. Például Jókai Mór Egy az Isten című regényében (az általam használt kiadás: Szépirodalmi Könyvkiadó, [Budapest] 1979, 179. p.) olvasom ezt az egyszerűségében szép mondatot: „Hisz őis ott lesz." E mondatnak a próza ritmusában erősebb hangsúlyt ad, hogy e rövid mondat egyben teljes bekezdést alkot. Mellette: saját tapasztalatból mondhatom, belső beszédem vagy magánmotyogásom a hitelesítője annak, hogy némi összeszedettség és némi gyakorlás után lehet úgy beszélni - idővel egyre könnyebben -, hogy egyre sűrűsödnek az öt és hét szótagos egységek. Végül kapásból jön ilyesmi, hogy 'Mónika kedves, nyisd ki az ajtót, kérlek, látni akarlak'. Fia esetleg az „akarlak" szó túlságosan erőszakosnak, nyomuló természetűnek tűnik, lehet így is: 'Mónika kedves, nyisd ki az ajtót, kérlek, látni kívánlak', de a legutolsó szó rövid i-je jelzi, hogy önmagamat ritmikai kényszer alá helyeztem. Ennek az 5 + 7 + 5-ösnek a hetes sorára, pontosabban szerveződésének természetére majd nemsokára visszatérek.

Nos, térjünk rá az ötszótagos sorok univerzumának rövid leírására. A későbbi ritmikai olvasat megkönnyítése érdekében e galaxis középpontját, a tá-ti-ti-tá-tá sort nevezzük el A-nak! Mint mondottam, ez a leggyakoribb ritmikus sorozat. Nézzünk rá példákat! Megtaláljuk verseimként is: „Képtelen arc, fény". És csak a verseskötet legelején: „verseket írt még" „szinte öröknek", „Arca ködös folt" „számkivetetten" - kérem, ne a szójelentéseket, csak a ritmikát olvassák!, „vagy sehová már", „szertebolyongó" „égi madárkák", „fás, puha térség", „gördül a földre", „szép tudatában", „Nem tavaszodsz. Tél”, „borfeketülten", „Mandulafának", „szaggat a távol", „tépd ki a lelket" „tépd ki, te szajha", „szirti tetőkről" „égbe tarajlón", „tán

115