Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”
egész átdolgozáson keresztül érzékelhető, és így egy egészen egysíkú értelmezésre enged következtetni. Úgy tűnik, Nógrádi mindent a cselekmény szolgálatába állít, nem figyelve kellően a szereplők jellemének összetettségére, viszonyrendszerük árnyaltságára. Viszonylag köny- nyű belátni, hogy irodalmi mű ismerete nem fedi le a cselekmény ismeretét, hiszen ezáltal rejtve marad az adott regény nyelvezetének, stílusának értelmezése. Az irodalmi hagyomány közvetítése ilyen formában csak igen töredékes maradhat az olvasó befogadása során, s Nógrádi nem jelzi saját értelmezését sem, amivel elmozdulhatna átdolgozása az átdolgozás felé, s nem ragadna meg az egyszerűsítő összefoglalásnál. Szövegek/változatok között Az átdolgozás műfajának kérdésköre igen szerteágazónak bizonyul tehát, mert ahogy a fordításoknál, itt is érzékelhető a fokozatosság, vagyis különbséget lehet és illik tenni bizonyos átdolgozások között. A jelenséget leginkább átmenetiségében véltük értelmezni, egyfelől az eredeti szöveg(változatok) felé tett kapcsolódási pontok, másfelől egy új műalkotás irányába elmozduló értelmező gesztusok miatt. Különbséget kell tenni a szerző által írt változat és az idegen személy bele- és átdolgozása között. Elsősorban persze az értelmező feladata, hogy megfelelően rögzített szempontok alapján megállapítsa a kérdéses pontokat, s azokat értékelje. Ez nyilvánvalóan kiegészülhet olyan további filológiai vizsgálódásokkal, amelyek, ha nem is hoznak végső választ, de árnyalhatják a jelzett kérdéskört. Fontos érvek lehetnek adott esetben magának a szerzőnek a fennmaradt dokumentumai, illetve az összehasonlító vizsgálat sem vethető el egyik szöveg esetében sem. S mint ahogy már több ízben jeleztük, az, hogy egy adott művet szövegváltozatnak, átdolgozásnak vagy új műnek tartunk-e, éppen olyan esetleges lehet az eltelt idő és a jelenben való rögzítettség okán, mint egy fordítás fordítás mivoltának megállapítása. Végül feltehető a kérdés: Jókai egyik leghíresebb regényében a Vaskapu leírásának kihagyása vajon azonos megítélés alá esik-e egy szerelmi szál kiiktatásával. A válasz korántsem egyértelmű, hiszen az előbbi a romantikus természetfelfogás egyik legjellemzőbb példája lehet, azonfelül a főszereplő sorsának előrevetítéseként is lehet értelmezni, míg az utóbbival nyilvánvalóan egy értelmezői szálat veszít az olvasó. Az, hogy hogyan ítélünk meg tehát például egy ilyen kérdést, kiemelten csak az értelmezői hagyomány fényében fogalmazható meg, s az átdolgozás tevékenységéről való vélekedéseinket is befolyásolhatja. Felhasznált irodalom A rózsák szigete, Jókai Mór Az arany ember czimü munkájából, a serdültebb ifjúság számára átalakította Bródy Sándor, Bp., Singer és Wolfner, 1924. A rózsák szigete (Átdolgozta Bródy Sándor), Bp., Singer és Wolfner, é. n. [1894?] Angyalosi Gergely, Egy különös múzeum. Bogdán László: Átíratok múzeuma. Kortárs, 2000/4. Balogh Tamás, Mai színpadra átírta: Móricz Zsigmond. Egy kiadatlan Móricz-könyv története, Tiszatáj 2004/7. 53
