Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”
már említettük, több regény átírására is vállalkozott az 1930-as, 1940-es években,52 ami lényeges lehet munkásságának értelmezésekor is. A Nógrádi-könyvekről A 2008-ban megjelent, Nógrádi Gergely által átdolgozott könyveket tehát a fenti szempontok alapján érdemes górcső alá venni. A kiadás formai ismérveivel kezdve elmondható, az igényes könyvészeti kivitelezésen túl, hogy a borítón semmi nem jelzi, hogy átdolgozásról lenne szó, hacsak a „Klasszikusok újramesélve" ikonját nem értelmezzük annak. A külföldi mintával példálózó kiadó és átdolgozó láthatóan nem vesz tudomást arról, hogy az idegen nyelven született átdolgozások minden esetben jelzik - szövegesen -, hogy nem teljes szöveget kap kézhez az olvasó, sőt az sem ritka, hogy a teljes szöveg meglétét ráírják a könyv külső részére, nyilván a sok forgalomban lévő átdolgozás okán. Az átdolgozó személyének feltüntetése végül a sorozatcímoldalon történik meg, a többi adathoz hasonlóan apró betűvel szedve. A könyv paratextusainál maradva szót érdemel még a kiadvány végén szereplő szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak szóló üzenet. Ez egyfelől mutatja a megszólítani kívánt olvasóközönség csoportját, másfelől a pontokba szedett indoklások jelzik azt a legitimációs gesztust, amit a vizsgált regényeinkhez képest eltérő módon tarthatunk számon: „MERT a klasszikus nagy művek ismerete nélkül jelentős érzelmi és kulturális hátrányokkal indulnak az életbe a fiatalok, az olvasás hiánya pedig egész életükre kihat. MERT a jó átdolgozás megőrzi az eredeti mű meséjét, hangulatát, az író stílusát, és így mindenki számára élvezhetővé válik. Évszázadok óta mindenütt átírják a remekműveket a fiatalok számára, így ismertetik meg velük az emberiség, a nemzet legszebb történeteit. "53 54 A kiadás célkitűzései tehát lefedik az ifjúsági változat ismérveit, továbbá fellépnek egyfajta nevelő szándékkal is, amely jelen korszak olvasási tendenciáinak figyelembevételével történik. A Móricznál látott és Beke József tanulmánya által is jelzett „jó szándékú értékmentés" érhető itt tetten, másfelől a nagyon erősnek tűnő kötődés az eredetinek nevezett irodalmi műhöz is kifejezésre jut. A „levél" végül így zárul: „Mi is újrameséljük a klasszikus alkotásokat, ahogy a szülők, nagyszülők is gyakran a saját szavaikkal mondják el a régi meséket, az általuk ismert irodalmi műveket, vagy éppen a Bibliát. ',54 A zárópasszus sajnálatos módon nem veszi figyelembe a műalkotások nyelvhez való kötöttségét, ezért tárgyalhatja egy mondatban a Bibliát más, akár nem idegen nyelvű művekkel együtt. Szóbeliség és írásbeliség ilyen mértékű egymásba játszása továbbá nagyfokú tájékozatlanságra vall, s ekképpen nem tekinthetjük helytálló legitimációs gesztusnak. Ha szerkezetileg vizsgáljuk a műveket, akkor elmondható, hogy az átdolgozás jelen kiadások esetében egyfelől igen nagy mértékű rövidítést jelent, másfelől strukturális változtatásokat foglal magában. Részletesebben Az arany ember átdolgozásával foglalkoznánk, hogy az összefüggések jobban kirajzolódjanak az eddig elmondottakkal. Nógrádi ebben meghagyja ugyan az öt nagy fejezetcímet, de az alfejezetek címét részint kihagyja, részint megváltoztatja értelmezésének megfelelően. így lesz A Szent Borbála és utasaiból A száguldó szörnyeteg, A menyasszonyköntösből Menyasszonyi ruha a porban. A szerep52 Többek között Tolnai Lajos két regényét. L. még: Balogh Tamás, Mai színpadra átírta: Móricz Zsigmond. Egy kiadatlan Móricz-könyv története, Tiszatáj 2004/7., 48-67. 53 Jókai Mór, Az arany ember, Bp., Petepite Kiadó, 2008,156. (Klasszikusok újramesélve) 54 Uo., 156. 51
