Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”
címazonosság további filológiai kérdésekhez vezet el.19 Az alcím persze ismét eligazítással szolgálhat, de ez egyik kiadásnál sem található a külső borítón. Kosztolányi levelezésében nincs explicit nyoma annak, hogy miként vélekedett erről a tevékenységéről. Tekintve viszont, hogy egyik kiadott Kosztolányi-levelezés sem teljes, hiszen számos levél lappang vagy megsemmisült, nem lehet egyértelműen kizárni azt, hogy soha nem nyilatkozott meg ilyen formában a kérdéskörről. Bródynál nem volt jele annak, hogy az átdolgozó miként közelített az ifjúsági, illetve gyermekirodalomhoz, ellentétben Kosztolányival, aki többször írt arról a regény átdolgozása után is, hogy a gyermeknevelés mely módszereivel nem ért egyet. Az egy évvel későbbi, 1933-as Az olvasó nevelése című szövegben például az író kifejti, hogy nem osztja azt a vélekedést, miszerint egyfajta lebutított irodalmat kéne a fiatal olvasó kezébe adni: „Most már az a kérdés, miféle irodalmat adjunk a gyermeknek. Úgy sejtem, hogy a gyermek természetes társa csak a lángész lehet. Inkább Arany János, mint Bódi bácsi és inkább Mikszáth Kálmán, mint Panni néni. "20 Ugyanis az igényes irodalom mindenkit megillet s a gyermekirodalom ebből következően nem lehet a felnőtteknek szánt irodalom naiv változata. Mindez azért lehet fontos, mert az Aranysárkány átdolgozott változatának vizsgálatakor ezeket az elgondolásokat is szem előtt kell tartani. A 2004-es kiadás utószava azt állítja, hogy a regényt, az átdolgozásnak köszönhetően, nem szövegváltozatként, hanem új szövegként kell kezelni.21 Ennek ellenére Balogh Tamás elvégzi a korábbi szöveggel való összehasonlítást, mely egyébként rendkívül tanulságos is. Nemcsak Kosztolányi nyelvművelő tevékenységére irányítja rá a figyelmet, de Balogh sorra veszi a stilisztikai módosításokat, a tematikus változtatásokat, és ezen belül a világnézet kialakulásának és a személyiség fejlődésének védelmében véghezvitt átalakításokat. Ez utóbbiak ugyan elég tág és sebezhető szempontnak tűnnek, de mindenképpen összefüggnek Kosztolányi gyermekekről vallott elképzelésével, amely a közvetlen nevelő szándékot is elvitatja az ilyen típusú irodalomtól. Ez nyilván azért lehetséges, mert Kosztolányi tisztában volt egyes erkölcsi eszmékként hirdetett elképzelések változékonyságával, és a nietzschei filozófiához kapcsolódva elvetette az egyértelműsíthető és időtlen (erkölcsi) elvek, illetve a személyiség zárt egységének érvényesítését. A legkönnyebben felfedezhető tematikus és szerkezeti változtatás a Hilda-féle szerelmi szál kiiktatása. Ezzel eltűnik egy igen súlyos latba eső motiváció a végkifejletet tekintve, s ezért Novák tanár úr öngyilkossága némileg előkészítetlennek tűnik. Ehhez kapcsolódik nyilván az is, hogy így megváltozik a szereplők közti viszonyrendszer, noha kissé ámyal- tabbnak lehet értékelni, mint ahogy azt Bródynál láthattuk. Balogh Tamás a következőt írja összefoglalásképpen: „Az »új« Aranysárkányt nem lehet, de nem is kell összehasonlítani a »régivel«. Nem kell azon gondolkozni, jobb-e, netán rosszabb az eredetinél. A két műnek két célközönsége van; a »felnőtt« változat persze teljesebb képet ad a világról, de az ifjúsági világképe sem hiányos. A fiatal olvasó a számára átdolgozott regényt nem 19 Az, hogy az ifjúsági kiadásnak a szerzője Kosztolányi, alátámasztottnak véljük például a nyelvművelő tevékenység erőteljes alkalmazása miatt. Mint köztudott, Kosztolányi ebben az időszakban kiemelten foglalkozott az idegen szavak magyarra való átültetésével, Tolnai Vilmossal való kiterjedt levelezése a nyelvművelő szótár kapcsán világosan hordozzák ennek nyomait. 20 Kosztolányi Dezső, Az olvasó nevelése. In: Nyelv és lélek. vál. és s. a. r. Réz Pál, Bp., Osiris, 2002, 379. 21 „Ez az »átdolgozott, ifjúsági kiadás« azonban annyira eltér az »eredeti« regénytől, a változtatások oly mértékűek és jellegűek, hogy nem szövegváltozatról, hanem új szövegről kell beszélnünk. így az ifjúsági átirat nem a regény harmadik, hanem egy új, önálló munka első kiadása." Kosztolányi, Aranysárkány, i. m., 175. 43
