Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne
De tünetmentes nem vagyok. Volt egy időszak, mikor csak kézzel mertem írni. Ám kiderült, a gépelés (ma legalább, augusztus végén) nem okoz elemi fájdalmakat. Gépszerelőm: prosztata-kő-homok! Ezek a parányinál parányibb elemek „ott" hajlongásra stb. elmozdulnak, fájdalmat okoznak. Hm. Sebészem után természetesen nem mentem további orvosokhoz. Forró a nyár, mindenki engem unna... és az orvosok száz bajt találnának... nem megyek. Nem mentem. Ma sem vagyok tünetmentes. De ami van, azzal jól lehet élni. Nagyon is jól lehetne élni. Ennyiben. Jegyzetek. Okozhatta-e hát az irdatlan fájásokat eleséses húzódás? Teher, lassan? Emelés? Egy nehéz táska, melyet éveken át bal vállamon (azon az oldalon) hordtam, ha kellett, ha nem? Ez mind rejtély. Vulkánként kitörhet a baj? Elképzelhető. Egyelőre remélek, mint a földrengéses, szökőáras helyek lakói. Jegyzetlapjaimról Hagyom a számozást és a számozás elvetését, irtom jegyzetlapjaimat. Ide szerettem volna eljutni, itt kellett volna kezdenem, de ennyi lett a ...bevezetés? (Hogy itt mi a való, mi nem, maradjon eldöntésedre, olvasóm, azaz Olvasóm. Mert dehogy nézlek le.) * Ahhoz a témához, hogy „milyen is legyen egy ilyen dolgozat"... Fura látni a jegyzeteket, melyeknek jó részét fejből tudom már, s itt használtam is. A belső szabadságom jön... és a külső dolgok bagatellsága (?) hozzá képest. Meg hogy: nem úgy hat-e ez, mint egy őrültnek a beszéde? Sorolom jegyzetlapomon az engem ért sértéseket (lenézem az olvasót... „te igénytelenül élsz, minek neked..." - ah, egyszerűen élünk itthon, de nem igénytelenül. Való és örökkévaló. Legföljebb örökkévalóm legyen, ne valóm. Verspróbálkozások: Valóm nem én vagyok, az a való - nem én. Szép Ernő jön a végén. De hasonlatosak az igyekezeteim (gyarlóak csak): Hozzád, hozzá, hozzánk valóm, hozzátok vagy hozzám valón stb. És (?): Hozzájuk, örökkévalókhoz, a jó vagy bal szerencse drótoz. Hang ha vagyok, csak ily ékhókhoz...(?) Beugrott itt hirtelen: Kosztolányi: 1914. Siessünk. Bizony. Jött a háború. S életünk 40-50-60 év... hol lett szegény Kosztolányié 60? De én, hogy 69: borzalmas, 32
