Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet
Az érzet más. Hőre, hidegre, érdesre - nem vagyok tudós! -, sok mindenre van. Bár érdesérzet, édesérzet ily szó nincs valami nagyon. Hőérzet van pl. Van egy sanda gyanúm, hahaha. Egy olyan érzésem. Sejtésem. Kavarofunk, szédülünk? Vannak olyan nézeteim, hogy... Az érzület a nézetvilágnál erősebb, szinte rendíthetetlenül az. Mindez nem vág egybe a németéknél, angoléknál használatossal. Cikkem címének oka: értelmi, érzeti, érzületi, könyveim utáni írás. 2. Nem kizárólagosan az érzületről lesz szó itt. (E mondatomat inkább ajánlhatnám Nemes Nagynak, mint Szentkuthynak, Németh Lászlónak, mint Szép Ernőnek... tehát a logikai és ...pardon, érzületi rendszerek szerint szellemük élő nagyoknak közelebbről, holott Szép Ernő és Szentkuthy, igen, még ez utóbbi se valami távoli tőlem, hah.) Mégis pár érzületi példával kezdem. Ha nagyon erősen kell azt mondanom, hogy „az az érzésem" (érzet itt szóba se jön, olvasott szövegről van szó), akkor már érzületgyanús az ügy. Sokat gondolkodtam meta-matematikán. Nem értek hozzá. De a halmazok... a végtelen... Nem értek ezekhez sem. Mégis. Itt még nem érzületről beszélek. Mi a(z érdeklődésre számot tartható) gondolat? Egyszerűre fogom: a legbonyolultak konstrukciók (s ahogy fejlődnek; „a technika", a számítógép, a „mikroszkóp", pardon... csak ahogy az általam leginkább ismert helyszínelési fogalmakból látom - egykori krimiíró, én! -, a biológiai vetületek stb.), ezek a mai-világbeliségek a gondolatnak valami végtelenségét tárják. Haladást mutatnak. Az emberi lélek (bocsánat) szinte még ott tart, hogy a(z általam nehezen felfogni bírt) kóreseteket (elme-, egyebek) a csecsemőt-a-hideg-víz- zel-ki-ne-öntsük harcában is összefoglalhatjuk. (Van-e, megszűnt-e az L. mező stb.). Tovább: valaki öngyilkos lesz. (Technikája nem tükröz haladást, meta- tudományt, de nincs ő többé, nekünk fáj.) Ki a vétkes? Az a szegény is, biztos. De az orvos. A környezet. Stb. Csak „én" nem, aki nem jól törődtem tán minden részlettel. Etc. Ez bonyolultabb, az emberi tényezők (pardon, lenyúzott szó) együttese megoldhatatlanabb, érzületibb világra vezet, mint a holnap, holnapután újabb eredményekkel kecsegtető tudomány. Cantor, Gödel (aki érti, tudja) végtelenfogalmai... hm... megoldódtak? Vagy csak ők voltak, akik belerokkantak? A maibb tudomány érzületileg is mértéktartóbb? Nem tudom, nem dolgom. Mivel e kérdésekhez nem értek (matek, méta...), nyilván nem az eszem okán (mely ész főleg speciális, az érzések anyagával egészül ki), nem józan megfontolásból foglalkozom velük. Rövid leszek; hanem: érzületből. Ha tehát én egy mókás, sokban (olvasom) alapvetőbben fontosnak vélhető görög pasit szedek elő abszurd paradoxonjaival, ennek oka lehet. Nyilván nem tudósi, szépírói előrehaladásom világát élem (a nemzetközi porondon), hanem el vagyok (már örökre) akadva magamban, ahogy 1994-ben írtam (más tárgyban): „kentaurrá sose bomolva, magam akadálylova egyben" (lettem, mint félbölcs öreg-akadályzsoké). Tehát vonz, érzületileg, az elakadás, elakadtság. 18
