Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Zelei Miklós: Hogyan lehetne olvasni?
Zelei Miklós Hogyan lehetne olvasni? „Még nagyon is eltaposottaknak érezzük magunkat ahhoz, hogy ne támadjon bennünk harag és bosszúvágy." Móhandasz Karamcsand Gandhi: A kard tana (1920. augusztus 11.) Ma hajnalban, ahogy Csepel felől - ott is micsoda utcanevek vannak! Puli sétány, Fagyalkás utca, Sügér sugárút - a szabad kikötő toronydaruinak hegyéből sütni kezd rám a nap, áldozati olvasmány nekem ez a könyv1. Ugyanis eléggé agresszív vagyok magam is. És ha kézbe veszem ezt a fekete-piros borítójú könyvet, azonnal arra ösztönöz, hogy nézzek magamba. Mi más volna az olvasás értelme, ha nem ez? Hogy a sok jót, amit olvasok, megpróbáljam bensőmmé avatni?! A sok rosszból pedig, amit ugyancsak olvasok, szintúgy tanulni igyekezzem. Hogy megpróbáljak rájönni: miért nem felelek meg azoknak a nagy eszméknek, amelyek rendre visszamenekülnek előlem a könyvtáblák közé? Nagy kihagyás, amikor én, viszonylag képzett, állítólag nem buta ember, életvezetésemben végül is alig tudok mit kezdeni azokkal a könyvoldaltízezrekkel, amelyeket életem során Lev Tolsztojtól Mahátmá Gandhiig, meg Arany Jánostól, Petőfi Sándorig elolvastam, és mégis pontosan úgy viselkedem, mint ötmillió évvel ezelőtt egy krokodil, amint előretekint, és látja, hogy ő a teremtés egyik legsikeresebb élőlénye. A példaképem. Nem Gandhi, nem Albert Schweitzer, nem dr. Batthyány Strattmann László, nem Teréz anya, nem Szent Ferenc, nem Laci atya, egy másik ferences, hanem a krokodil. Ma hajnalban is mi történt? Tegnap fáradságos munkával kiürítettem néhány polcot a szobámban, hogy az új munkáknak helyet csináljak. Mert bizony. Hely kell a gondolatnak. Kisssregényben kisssgondolat: tipikusan a szűkös, nagyvárosi lakásviszonyok közepette a kisssszobában meghúzódó kissslét írói terméke. Hasalok bent, mint ketrecében az oroszlán, s agresszívvé tesz, ha eszembe jut, hogy gondolhatnék nagyot, merészet!, de a belmagasság rögvest lealacsonyítja, az egymáshoz túl közeli közfalak meg leárnyékolják, visszaverik a gondolataim. Sörényem jobbra-balra leng, ahogy követem, amint gondolataim pingponglabdaként pattognak ide-oda a falak között, kunkori farkam hegye pedig véres lesz, ahogy idegességemben a betonfalhoz csapkodom. 1 Tódor János: Taxisofőr bajonettel - Kis magyar agressziók. Árgus Kiadó, Székesfehérvár: 2006. 82
