Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - Varga Mihály: Könyv Bács-Kiskun művelődéstörténetéről (Gila János: Közszínterek, krónikák)
Könyv Bács-Kiskun művelődéstörténetéről Gila János: Közszínterek, krónikák Szakmai körökben bizonyára érdeklődés kíséri majd azt a könyvet, amely a budapesti Napkút Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban az alábbi címmel: A művelődési otthonok története Bács-Kiskun megyében. A szerzője Gila János, aki mint tanár, népművelési előadó, majd csoportvezető, valamint az országos hírű Erdei Ferenc Művelődési Központ alapító igazgatója, majd a moziüzemi vállalat első számú vezetője volt. így csaknem fél évszázados sokoldalú szakmai gyakorlat és tapasztalat van mögötte. Az utóbbi évtizedben mint nyugdíjas, művelődéstörténettel foglalkozik; megírta és megjelentette az Erdei Ferenc Művelődési Központ történetét, majd a nemzetközi tekintélyű, rangos Duna menti folklórfesztiválok történetét. E céltudatos és tervszerű munkálkodás folytatása e mostani, kétszázötven oldalas kötet, melyben a sok-sok forrásanyag, dokumentum, személyes élmény, értékes adatokat tartalmazó helytörténeti kiadvány, valamint megannyi írásos emlékezés kapott szerepet, gazdagította a művet. A szerző négy terjedelmes fejezetre osztotta be a könyvét: a huszadik század második fele négy évtizedének, az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas esztendeinek kulturális, közművelődési törekvéseit, mozgalmait és eseményeit taglalja, következetesen időrendi sorrendben, mindvégig ragaszkodva tényékhez s az adatok pontosságához. Sajnálatos, hogy terjedelmi okok miatt csupán jelzésszerűen, a sokrétű folyamatokból kiragadva említhetünk meg néhány, szerintünk lényeges és érdekes dolgot sorjázó évtizedek törekvéseiből és eredményeiből, s természetesen a fel-felbukkanó gondokról és gátló tényezőkről is. A személyi kultusz éveiben - a későbbi időszakok művelődési törekvéseket és formákat tekintve mai szemmel nézve sokszor meglehetősen kezdetleges, naivnak tűnő mozgalmakat, szokásokat ismerhetünk meg így utólag. Ez „proletkultos" szemlélet ránk kényszerítésének az eredménye volt. Törvényszerűen alakult ez így, amikor az úgynevezett „lenti" érdekeket és igényeket szinte teljesen figyelmen kívül hagyva valósággal mindent „odafönt" eszeltek ki, döntöttek el és írtak elő, különféle utasításokban, rendeletekben és irányelvekben, hatását elemezve - beszámol róla, hogy milyen örvendetes változás következett be a művelődési otthon hálózatban a városi, falusi, s a tanyai emberek kulturális életében. S ez a változatosság, színesedés és gazdagodás az 1956-os forradalom után - jórészt éppen annak hatására - tovább folytatódott. És érdekes módon a továbbra is záporozó „fenti" utasítások ellenére is az élet realitásai, a helybeli igények és lehetőségek érvényesültek. Újabb és újabb művelődési otthonok épültek, újak és a régiek bővítésével, és a tárgyi feltételek mellett változott, többnyire javult a tartalmi munka színvonala is, miközben a lakosság körében fokozódott az érdeklődés. Feléledtek sok helyen a régi szokások, a helyi hagyományok. A régebbi, úgynevezett „nagytermi" szemlélet kezdett hátraszorulni, szaporodtak és megteltek élettel a kisebb létszámú, kevesebb helyet igénylő sajátos igényű kis csoportok helyiségei. Ám ez érthetően sok helyen nem ment könnyen, hiszen sokfelé elégtelenek voltak az anyagi erőforrások, így gyakran akadozott az ellátás, szegényes volt a berendezés, hiányoztak a kellékek a jó munkához. Ennek ellenére éledeztek a szakkörök, klubok, egyre többet hallattak magukról az öntevékeny művészeti csoportok, a hagyományőrző amatőr együttesek, kedvükre próbálhattak és szerepelhettek az énekesek, zenészek, táncosok, bábosok, fafaragók, rajzolók és festők, kézimunkázok stb. Olykor találkozókat, versenyeket rendeztek, egyre többször alkalmuk volt szerepelni közönség előtt is, miközben táncos mulatságokat, alkalmi névnapi, szüreti stb. bálokon szórakoztak. Szélesedett az ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok, munkaakadémiák és szabadegyetemek témaköre. A régebbi, rájuk erőltetett politikai foglalkozások, előadások száma csökkent, jobban odafigyelhettek már arra, ami a lakosságot, a látogatókat érdekelte, a figyelmüket lekötötte. Egyebek mellett egészségügyi, irodalmi, történelmi, földrajzi előadásokat, utazási élménybeszámolókat tartottak. A tanyavilágban, ahol szegényesebbek voltak a feltételek, a helybeli iskolákat felhasználva az ismeretterjesztő előadásokat a nagyobb érdeklődés reményében filmvetítésekkel kötötték össze. 108
