Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem – (III. rész)

mindene hiány nélkül: lőcs, kerék, hágóvas, lovakon a lószerszám, a bakon ülő kocsis fején kalap, bal kezében gyeplő, jobb kezében ostor, no meg a szekér rakománya: bekötött szájú, telitömött zsákok, leghátul pedig a leeresztett saroglyán ott lógatta meztelen lábát a gazda suhanc fia. Ámulattal néztem órákon át, ahogy ez a csenevész, beteg ember sorvatag testéhez képest valószínűtlenül nagy kezeivel mint gyúrja, alakítja, illesztgeti, igazgatja a figurák aprócska alkotóelemeit, s az az érzésem támadt, hogy őt már csak ezek az eleven, mozgékony mesteremberkezek tartóztatják vissza ideig-óráig a legvégső stáció felé vezető úton. (folytatjuk)

58