Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia

Firenzébe utazik, kapcsolatuk elmélyül, de a mester ekkor már nem hisz a művészet erejében - a festészet csak a szépet ábrázolja, az igazat, melynek az előbbi csak „alkatrésze", nem is ismeri; folyton a reneszánsz klasszikus képek másolói között lebzsel, s mint arra famulusa később ráébred, képhamisító gyárat épített fel, hogy másolatokkal népesítse be a világot, s így álljon bosszút a klasszikusokon, amiért képeik pontosan lemásolhatok: „Hát lehet igazság az, amelyet te, gyarló ember még egyszer meg tudsz ismételni? Ha az epigon ugyanazt ugyanúgy csinálja, amit ők, a művészetek szentjei és egyházatyái, ha az alkotásnak nincs sorsszerűsége, ha egy kép nem egy utánozhatatlan élet is egyben, ha a hamisítvány előtt is úgy borul le a hívő, mint az igazi előtt, ha leakasztod a Mona Lisát és odacsúsztatod a magadét és senki sem veszi észre.

Isten egy tüsszentése tökéletesebb, mint Rembrandt agyveleje. Mert nem találsz két falevelet, amely hasonlítana egymáshoz."29

Azok a szférák, amelyekben a Jákob az angyallal és még néhány írása mozog, idegenek Ligeti társadalmi regényeinek terepétől. Ez utóbbiak közül a legkiérleltebbnek a középső tűnik föl, s talán éppen azért, mert itt végleg elhagyja a csak a közre vonatkozó részleteket, s a belső világokat firtatja. Évekkel A kék barlang megírása után saját polgárábrázolásának kísérletéről is vall Zsolt Béla Gerson és neje című regényét recenzálva30: „A magyar irodalomban - eltekintve a kimondottan osztályharc jellegű írásoktól - senki még a polgárt úgy nem vetkőztette pőrére, mint éppen Zsolt Béla. (De azért nem tudna nélküle élni.)" Itt mondja ki expressis verbis, hogy ehhez az összetett viszonyhoz a gúny s az irónia illik leginkább; egy másik megjegyzésben, szintén Zsolt könyvéről szólva, mintha azoknak akarna válaszolni, akik félreértették A kék barlangot „Édes istenem, nem túlságosan igényes téma, de néha a legapróbb részletek mutatják a legnagyobb távlatokat."

Mindez három évvel A kék barlang megjelenése után kerül papírra. A regényből szépen kirajzolódik Kolozsvár húszas évekbeli világa, illetve annak a mindennapi, a békésebbik oldala. Nem esik szó ostromállapotról, iskolaállamosításról: a mikroszkóp alá Egyedi Pál gyárigazgató és felesége egyhangú élete kerül. A férfi munkájának, az asszony unalmának kalitkájában tengődik, így lesz a regény a polgári közöny, imalom, kifulladtság regénye- illetve az ezekből való kitörési kísérletek kudarcáé. (Ligeti körülbelül a regény egyhar- madánál értekezni is kezd az ábrázolt életforma közegéről - az unalomról.) Zobeltitzcel, a választékos, világutazó német intellektuellel való megismerkedése ébreszti rá Gabyt, az asszonyt egy másik - talán elérhető - világ létére, de e kapcsolatot a férfi még a döntő pillanat előtt lezárja. A házasságbeli viszony megújítására, fölfrissítésére hivatott élmény, az adriai nyaralás képezi a lőporos hordóba dobott gyutacs szerepét, amennyiben a hölgy egy olasz fiatalemberrel, az úr pedig valamivel később, már otthon, Aranyosváron, de olaszországi fölismerései nyomán - több klasszissal lejjebb kísérletezve - egy hivatásos örömosztónál próbál vigasztalást találni. Mindketten idejében visszafordulnak azonban, s az utolsó képben - a feleség megrendezte szimbólumjellegű nagytakarítás után- a repülni induló, ám inkább csak zuhanó madárpárban ismerhetnek magukra, illetve látja meg őket az író. A főszereplők - és nagyrészt környezetük is - inadekvát módon fogják föl szerepüket. „Egy percre se felejtsd el, barátom, [...] hogy Gaby görög-latin szakos tanárnak készült. Ha idejekorán nem lépek közbe, elveszett volna az életnek, és ásóval sem tudtuk volna kiásni a múlt ostoba kövei közül"31 - így figyelmezteti egy

29 Ligeti Ernő: Jákob az angyallal. - Tersánszky Józsi Jenő: Forradalom a jég között. Grafika Nyomdai Műintézet, Nagyvárad é. n. [1942?], 81. p. (Örök betűk. Új magyar szépirodalom tíz kötetben. Összeállította Relle Pál. II.)

30 Ligeti Ernő: Zsolt Béla: Gerson és neje. Erdélyi Helikon, 1930.10. szám, 866-867. p.

31 Ligeti Ernő: A kék barlang. Regény. Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár 1927,1. k. 208. p.

101