Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Bogdán László: Másvilág (részletek egy versciklusból)

nem hagyok gyilkosomnak egy szemhunyásnyi létet. Hüpnosszal üzenek majd, az álmok istenével, ki alvó vészbíráim agyába is bekémlel.

Nem lesz egy percnyi nyugtuk! Lázit, el sose fárad, elfoglalja a várost gyűlöletünk! Elárad. Tücsökzenekaraink sírjainkon dörögnek. Felakaszthatnak engem. Helyettem mások jönnek.

9. Egy népfelkelő delirál

passziánsz romlott Apollinaire-verssorokkal

Fut a Mirabeau-i híd alatt a Duna. Margit-híd alatt zubog-robog a Volga.

Ó, csak egy korty vodka volna.

Szerelmeink Ránk néznek kitakarva. Már a Lánchíd alatt oson tova a Szajna, a Volga, a Rajna, a Duna. Lángol egy tank a Széna téren, csörömpöl egy szitává lyuggatott szovjet csajka.

Mért volt az öröm ráadás a bajra?

Akár a csendes Don, rohan az élet, hurrázva szovjet harcosok, dübörgő harckocsik jönnek.

Szerelmeink szétesve is igéznek, tovaringó,

agresszív remények.

Már Csepel szigetét érinti, elmossa, nincs már, ami az arcunk visszamossa. Lángol utolsó Molotov-koktélom Üvöltöző, égő katonákat s egy lángoló Budapestet látok.

Sudáran állsz, élő életcélom.

Hétre hét és nap a napra, nincs már mit a szerelem visszaadna.

Fut a zörgő Lánchíd alatt a Volga, halott vagyok immár egy idő óta?!