Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
képlékeny gyávaság Képlékeny gyávaság? Mi a szerepe itt a képlékenység, a plasztikusság képzeteinek? A gyávaság önmagában is negatív, ellenszenves személyiségi tipológia, miért kell ezt még ragozni. Szerintem azért, mert nekünk az égvilágon semmi bajunk nincs az amolyan csendes, szelíd és béketűrő emberekkel. Meglehet: ők is gyávák, bátortalanok és alkalmazkodók, de legalább lehet rájuk számítani. Van bennük folytonosság, állandóság. Tán ilyen a természetük. A képlékeny karakterű, dacos személyekben viszont nem ritkán ott rejtőzik bizonyos démonikusság. Nem tudunk kiigazodni rajtuk. Pedig praktikus, nyilvánvaló okai lehetnek szeszélyes pálfordulásaiknak. Sejtjük, tudjuk ugyan, hogy alapvetően gyenge, gyáva figurákkal állunk szemben, mégis meglehetősen tartunk tőlük. Netán félünk is. Ergo: veszélyesek. Aztán majdhogynem gombamód szaporodnak mostanság. De hát valójában mitől kell félnünk, rettegnünk jelenvaló világunkban? Elvesztjük állásunkat? Megroppan egészségünk, széthullik családunk? Esetleg nem jönnek be pozicionális, anyagi és szellemi ambícióink? Szó se róla: ezek a dilemmák mind, mind ott hemzsegnek kollektív és egyéni viszonyainkban. Minthogy mindenképpen sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá váltunk. Nemrégiben egy kulturális folyóirat élére új főszerkesztő került. O volt az alpolgármester apósa, egy joviális, társasági jogászember. Mindegy, a szerkesztőség tagjai ilyenképp is kézzel-lábbal hadakoztak korábbi vezetőjük méltatlan leváltása ellen. Egyikőjük markánsan kalapot is emelt. Nem így a többiek. Ennélfogva karakteresebb társuk lett a mumus, a túlérzékeny és a fellegekben járó. Tényleg: a mostani időkben valami ilyesféle módi járja. Nem szabad, nem érdemes kilógni adott és választott kollektíváink viselkedési trendjéből, mivel magányosan úgysem vihetjük semmire. Olyan ez, mintha némiképp visszaved- lettünk volna a feudális hierarchiák és látszatközösségek korszakába. Ezzel dehogy akarok majd minden felelősséget a rendszerváltó elit nyakába varrni. Ennél összetettebb, személyre szabottabb a helyzet. Mert a bizonytalanabb, gyávább emberek máskor meg respektálják önmaguk eleven kontrasztjait. Nagyjából így vagyunk most jelenlegi kormányfőnkkel. O még a pápánál is ki merte nyitni a száját. S ha már a hatalom, a politika régióit érintem, akkor innen is adódhat egy átfogóbb, aktuálisabb kérdés. Nálunk ugyanis csak a tekintélyesebb pártok akarnak egyféle szélesebb körű népi támogatottságra szert tenni. Ám mikor érjük meg azt, amikor az egészségesebb, koncepciózusabb civil kezdeményezések a politikai érdekszférák zárt, kontrasztos tartományaiba is termékenyen behatolnak? Ebben is bőven benne van a gyávaság, a bátorság és a szabadság alternatívája, másrészt a politika és erkölcsiség dilemmája is. Szuromi Pál készlet Jó ideig hűségesen őrizgettük ajándékba kapott készleteinket. Édesanyám többször köröndi fazekasoktól hozott kávéscsésze-készletet kannával, anyósomtól kínai rizsszemes tányérkészletet kaptunk: ahol a porcelánba rizsszemeket nyomogattak, átlátszó lett az anyag. Úgy tettünk, amint láttuk otthon: minálunk gyönyörű szőttesekkel volt tele az egyik szekrény, s az anyagokat kímélendő akkoriban nem is kerültek asztalra. Anyósoméknál pedig a nagy93
