Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány
a Miatyánkot mondta el, aztán különböző imádságokba kezdett bele [...] de befejezni egyiket se tudta." (20.) E két, számára alapvető esemény összekapcsolása túl nagy hasíték lenne az életén, s már maga a látvány is egyensúlyvesztéssel kísért. „A pap sietve lemászott a szekérről..." (20.) O a gyökjel első egyenesén egyensúlyozik, de védelmi mechanizmusai nem engedik, hogy tovább menjen. A különböző elkezdett imádságok egy-egy sora mégis egy teljes imaszöveggé állhat össze, melyben egy újabb vertikális síkra történő utalásrendszer metszi a horizontot, a pap személyén keresztül. „Te bűnt gyűlölő Isten... A halál postái megérkeztek... Elbomlott a földi házam hajléka... Vess závárt az indulataidra..." (20.) A megszólítás után a helyzetkép leírása és a feltételezett válasz is szerepel. Az idézetek bibliai helyeket idézhetnek fel: ...Elbomlott a földi házam hajléka... „Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!" (Károli, Ézs 38,12) Vess závárt az indulataidra... „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!" (Károli, Zsolt 141,3) A halál postái szókapcsolat Jókai Mór a Névtelen vár és az Egy hírhedett kalandor a XVII. századból című regényeiben szerepel. A tanú pozíciója nehezen meghatározható: ő az, aki részt vesz az eseményekben, de mégis kívül marad. A völgyben járás „bizonyítéka", hogy segédkezik a földmunkában, és szöveggé oldja a látottakat. Teleszkai mágikus cselekedeteivel, éneklésével a gyökjel alján, a gyökjel völgyében kéne, hogy járjon. De ehhez előbb meg kell tisztítania a völgyet. A teljes megérintettség, a „teljes" megértés, azonosulás jele egy egyenes vonal lehetne, ami egyesíti magában a védekezést, az alászállást és az ezzel való továbbélést. „Az igazság az, hogy a svédek nem ismerik a három gerendafából készült bitófát, sem a kettőből ácsolt keresztet, náluk egyetlen gerendán kell az embernek hosszú I-betűvé nyúlnia."28 Az értelmezés távol- maradás is, meg távolítás is. Nincs történet, helyette földbe markolás van. „Az apja még igazi mesélő volt; ha meghívták, három menyegzőt is végigmesélt, és nem vették észre, hogy múlik az idő. Azt hittem, Teleszkai is képes lesz folytatni, és megnyugszik tőle, de mintha egyszerre elveszítette volna a fonalat, belemarkolt a frissen kiásott iszapba." (12.) - mondja az elbeszélő tanú. Teleszkai az egyenes néhány pontján túr, „mint egy ősi szerkezet", völgyet, járható mélységet alkotva. Az egyenes hasítéka, a völgy teszi járhatóvá az egyenest. Sziszüphoszi jövője pedig a völgyből a vízszintesre kerülés reménytelen játéka lesz. Mert a völgy kövét nem lehet kőként a felszínre vinni. A vízszintes már csak kavicsokkal képes dolgozni. Holland nyomán még a tipográfia jeleinek beszédénél maradva Mészöly gondolatait idézem: „Thomas Mann írja, hogy a »mítosz lényege a visszatérés, az időtlenség, a mindig-jelenvalóság«. A történelemfilozófia egyik nyitva hagyott, szép, heroikus, utolsó hangleütése lehetne, hogy vajon a mítosz tükrözi-e a történelmet, vagy fordítva? És e hangleütés után nem egy tanácstalan kérdőjelet indokolt tenni - hanem gondolatjelet. Mint a reflektáló értelem nagyszerű emblémáját: a vertikális megértés végtelenjének illúziója helyett a horizontális megértés végtelenjének büszke jelét. Minden egyéb ajándék."29 Archaikus szintek, a hagyományok változatai lépnek működésbe a novellában. A néphagyomány, a mitológia és a vallás elemeinek egymás mellett léte együtt valósítja meg az értelmezést, a létezést, mely folyamatos változásban és fragmentalitásban ölt formákat a Szárnyas lovak történetében a hasítékok, rések teremtette vertikális: ősi, szakrális és archaikus síkok ajándékaival. 28 Mészöly Miklós: Legyek, legyek - avagy az elmondhatóság határa. In: Uő.: Volt egyszer egy Közép- Európa. 614. 29 Mészöly Miklós: Egy jövendő nemzettudat felé. In: Uő.: Otthon és világ. 101. 40
