Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
éppen az amerikaiak 5-10 perces műsorbeosztása. Schell a Cs. Szabó-i gondolatot ismétli a prózai műsorok taglalásakor, miszerint a cél továbbra is a magyar múlt és a jelen „ügyes és élvezetes formában való megismertetése". A rádióra írt hangjáték változatlanul hiányzik, csakúgy, mint a humor, mely szerinte a műfaj „hiányában" keresendő. Ennek pótlására felelevenítik az ún. (régebben már műsoron szerepelt) Tarka esteket, villámtréfákkal kiegészítve.92 1939-ben még gyakran találkozunk a műsorokban Radnóti Miklós, Vas István, Devecseri Gábor előadásaival, de 1938 decemberében a Műsormegállapító Bizottság úgy határozott, hogy amíg az új zsidótörvényt el nem fogadják, addig azokat, akikről biztosan tudni, hogy „nem árják", nem szerepeltetik, „nem tűz a rádió műsorára olyan előadást, zeneszámot, színdarabot stb. sem, amelyről biztosan tudja, hogy szerzője nem keresztény." 1939 januárjában kartotékokra rávezetik az ilyen jellegű információkat, februárban pedig előírják, hogy a fordítók, átdolgozok ugyancsak „árják" legyenek. A rádió igazgatósága utasításban adta ki, hogy minden ismeretlen személy adatait a Belügyminisztériumban ellenőrizni kell. 1940 nyaráig nagyjából megtörtént a „zsidótlanítás", ez azonban a műsor-összeállításnál távolról sem volt, mert nem lehetett következetes 93 Kozma Miklós 1940. július 3-án Teleki Pálhoz írt levelében arról ír többek között, hogy a „prózai műsorokban általában nürnbergi alapon állunk, tehát szigorúbbak vagyunk, mint az érvényben levő zsidótörvény." A szépirodalmi felolvasások túlnyomó részét országos hírű írók tartják, ezért származásuk ismert. Kozma megemlíti, hogy „végleg" lemondtak Földi Mihály, Mohácsi Jenő, Náday Pál, Radó Antal, Siklós Albert, Szép Ernő és Török Sándor szerepeltetéséről. Hazai híres zsidó előadóművészeket „általában ma már nem kérünk fel, szereplésük a törvényes arányszám alatt van." Kozma levele végén belátja, hogy a zeneirodalomban, de más területen sem lehet faji alapon szelektálni a kultúrát, „mert külföldre ellenségeink felé ezzel a magyar kultúra legsebezhetőbb pontját tárjuk fel."94 Az Irodalmi Osztály tevékenységi körébe nemcsak az irodalmi műsorok szerkesztése, azok műsorra tűzése tartozott, hanem más, adásra szánt műsorok (Honvédmüsor; Leventefélóra stb.) stilisztikai javítása, előadhatóvá tétele is. A zsidótörvények bevezetése, az egyre erősödő szélsőjobboldali nyomás miatt megnehezült az Irodalmi Osztály munkája is, több ponton veszélyeztetve ezzel Cs. Szabó László elképzeléseit. Olyan értékes alkotók kerültek válságos helyzetbe, mint pl. Radnóti Miklós, Vas István, Devecseri Gábor, Zelk Zoltán, Szép Ernő. Cs. Szabó személyes jó barátairól, kortársairól van szó, igyekezett hát minden tőle telhetőt megtenni munkatársai segítségével; elsősorban Ortutay Gyulára, a helyettesére és Örley István lektorra számított. Radnóti Miklós, aki nemcsak verseit olvasta fel a rádióban, hanem a Diákfélórák műsoraiban is több előadással szerepelt, 1939. október 30-án naplójában többek között ezt írja: „Hiányzanak a rádió diákfélórái. Nemcsak a pénz hiányzik, az is, nagyon; de a tudatuk hiányzik. Némileg elégtétel volt. Nem hagynak tanítani s íme, most negyven gyerek helyett tízezreket tanítok, - gondoltam magamban. Most ez sincsen már".95 Az a Miniszterközi Műsorellenőrző Bizottság, amely Hlatky segítségével bizonyos döntéseket elnézett, a háborútól kezdve szigorúbban nézte át a műsort. Cs. Szabó erre így emlékezik: Hlatky „utódai már nem értettek a csízióhoz, kapkodtak, beijedtek, könnyen meghátráltak. Rosszabb lett a légkör is; különösen a keleti front beroppanása után a megriadt társaság aggodalmaskodva szőrözte végig a készülő műsorokat. Az a groteszk helyzet állt elő, hogy a rádióhallgatók országosan ismert kedvencei, Karinthy Frigyes és Szép Ernő hamarább tűntek el végleg a műsorról, mint a fiatal, ismeretlen zsidók/'96 A „furfang és képmutatás" több változatát is alkalmazni kényszerülő Cs. Szabó a bizottság előtt időlegesen műsorra segítette pl. Zelk Zoltánt és Hunyady Sándort is. Visszaemlékezésekből is tudjuk, és ő maga is többször említi, hogy a zsidó származású írókat végső segítségként névtelen fordításokkal bízta meg. Igyekezetében, amely szavai szerint „individuális" volt, se az intézményen belülről, se kívülről nem kapott segítséget. Mégis a Külügyminisztériumtól egy váratlan támoga92 Négyszemközt a müsorigazgatóval. = Rádióélet, 1939. 32. sz. 5-6. p. 93 Tanulmányok i. m. Szász 174. p., 69. jegyzet, 198. p. 94 /Közli/ Pelle János: A sötétség éveiből. II. Kozma Miklós feljegyzése Teleki Pálhoz. /1940. július./ = Kritika,1982. 7. sz. 16-17. p. 95 Radnóti Miklós: Napló Bp., 1989. Magvető Könyvkiadó 79. p. (Továbbiakban: Radnóti Miklós: Napló i. m.) 96 Kétnyelvűén - kettős hűségben i. m. 621. p. 28
