Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tódor János: Melósnovellák
Csepelen, a Szabadkikötőben, de azt mondták, hogy nincs felvétel. Persze, ha mondjuk hajóács, akkor már két hét múlva behajózhat. De Bogosi nem volt hajóács. Veszélyesen élni - sóhajtott Bogosi, és miközben kolléganője a számológépet pü- fölte, a zöldeskék színű, sós tengerre gondolt, napbarnított, fogreklám mosolyú nőkre, és olyan szerelemre, amilyet csak a filmeken lát az ember. Lődörögni ország- ról-országra, kalandorkodni, mint egy E Howard figura, vagy Kassák Lajosként elgyalogolni Párizsba - merengett tovább.- Mi van magával, Béla? - hallotta Marika hangját. - Már harmadszor mondom a vásárosdombói forgalmi szolgálattevő nyugdíj járadékát, miért nem írja? Hivatali kukackodása közben hívták telefonon. Fekete hajú - mint később kiderült - női hang a Dunántúli Napló szerkesztőségéből, foglalkozása riporter. Bogosi mint lírikus lenne érdekes a költészetnapi számban.- Olvastam két versét az egyetemi lapban, érdekelne, hogy miért is ír valaki manapság - magyarázta az újságírónő, miként esett Bogosira a választása. Leadjuk azt az interjút, mint a pinty - gondolta a bérszámfejtő-segéd, és képzeletben egymáshoz veregette Pegazus-szárnyait.- És miről fogom megismerni? - kérdezte a riporter, miután sikerült megállapodni a találkozó helyében és időpontjában.- Majd viszek magammal egy könyvet, mondjuk József Attilát - válaszolta saját ötletétől meghatódva Bogosi.- Béla, hát maga költő? Miért nem mondta eddig? - lobogtatta pár nappal később az újságot a bérszámfejtő Marika. - Tudja, én imádom a verseket. Szavaljon el nekem egyet. Bogosi először megilletődött, aztán gondolkodóba esett, de mindhiába, egyetlen versét sem tudta kívülről. Elmondta hát Marikának Adytól a Hortobágy poétáját.- Bogosikám, az újságból kell megtudnom, hogy verselsz, gyerekem - köpködte a szavakat és a szótyólát Bogosi felé Feri bá' a PVSK meccsének szünetében. - Valamikor én is írtam. Meg is jelent néhány karcolatom a Naplóban. Aztán, ahogy megnősültem, abbamaradt az egész. Nem való az írás családos embernek. Te jó isten, én is így végzem - hasított Bogosiba a felismerés. Nehéz volt elhinni az öregről, hogy valaha akadtak önálló gondolatai.- Hagyd itt ezt a kócerájt, Béla. Nem neked való ez - dünnyögte orra alatt a most is borostás könyvelő.- De mi a kórság való nekem? - motyogta maga elé Bogosi, miközben agya hirtelen vetíteni kezdte a veszélyes élet egyszerre izgalmas és nevetséges képsorait.- De mi a kórság való nekem? - kérdezte most már hangosan az öregtől, de Frédi bá' már a kezdésre felálló csapatokkal volt elfoglalva. Ötven mázsa zöldség Azok az éjszakák már előrevetítették a dicstelen véget. Laci jobb arcát a kormánykerékre hajtva alszik, szájából nyállal kevert cefre csorog. Hónapok óta szörnyű ál21
