Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Ismeretlen prózai írások, vallomások

ma is, fonókban és kukoricafosztáskor, hosszú téli estéken a mai öregek, a magyar népköltészet névtelen költői és mesemondói. Mert az írástudatlan, robotoló népnek a mese volt a irodalma, abba felejtkezett belé az állandó hétköznapokat adó életből; a mese volt az a menedéke, ahol álmodhatott, boldogságról, szabadságról, jövőről. Amit az élettől nem kapott meg, megteremtette a képzeletében. S a mesehősök a mesélő képzeletében minden akadályt legyőztek. Természetes, hogy e mesék visszatérő hősei furfangos juhászlegények, vagy kiskondások, akikbe a messzi magasan trónoló királykisasszonyok első látásra belészeretnek; rettenhe- tetlen obsitosok, akik egymaguk állnak szembe egész ármádiákkal, de a legkisebb királyfi is a népet személyesíti meg, mert őt is éppúgy elnyomják bátyjai, mint a népet a fölötte rétegekben basáskodó urak. Az is természetes, hogy a mesehősök, céljaik elérésére, bármilyen természetfölötti erőt szolgálatukba tudnak hajtani: repülni tudnak, ha kell, égig érő fákra másznak, lemennek a föld alá, egy éjszaka felszántják a király földjét, bevetik gabonával, s még azon az éjjel learatják a termést, s reggelre kalácsot sütnek belőle a királynak. Ebben a csodálatos világban, a képzelet-támasztotta erők hatására semmi sem lehetetlen. Itt a griffek, a fák és a kövek beszélni kezdenek, hogy a mesehős célhoz érhessen.

így van ez mindenütt: a világ minden táján mesélnek az egyszerű emberek. A magyar népmesekincs sok évszázados terméséből táplálkozott a magyar irodalom; elég, ha csak Petőfi híres János vitézére, Arany János Toldijára vagy Jókai Mór mesélő kedvére gondolunk. Száz évvel ezelőtt kezdték összegyűjteni ezt a nép ajkán élő hatalmas irodalmat lelkes tudósok, megmenteni az írott irodalomnak ezt az élőszóban lévő kincset, a nép költészetét. Ma már egy könyvtárra való gyűlt össze a magyar nép mesélő kedvéből.

Ebben a kötetben, amit kezében tart az olvasó, a legnépszerűbb irodalmi feldolgozások szövegeiből válogattunk kis gyűjteményt. Benedek Elek neve a legismertebb a magyar meseirodalomban; ő népszerűsítette a század elején a mesét; Arany László, Arany János fia is az első népmesegyűjtők közé tartozik. Illyés Gyula „Hetvenhét magyar népmese" és Kolozsvári Grandpierre Emil „A csodafurulya" című munkája a legnépszerűbb mai mesekönyvek közé tartozik.

(A Szabad Föld Kiskönyvtára Hírlapkiadó Vállalat, 1957)

Kormos István verseiből. Bevezeti a szerző

Egy költő indulása talán nem akkor kezdődik, amikor szó szerint a pályáját kezdi, azaz az első versét megírja. Korábbi élete első gondolataitól kezdve talán felkészülés a költészetre. Az én indulásom talán nagyanyám meséivel kezdődött, és húsz évvel később, amikor az első versem megírtam, ezek az első irodalmi élmények lehettek tulajdonképpen az indítóim. Húszéves voltam, amikor írni kezdtem. Első verseimet Illyés Gyulához vittem el, az akkor újrainduló Válasz hoz.

Az ember sokszor eltávolodik az első elképzeléseitől, amit költészetről elképzel, de valami mindig visszarántja ahhoz az alaphoz, ahorman elindult először. Egész

14