Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Sütő András: Naplójegyzetek

Sütő András Naplójegyzetek 1988, február Tavaly novemberben juthattunk el Budapestre. Évekig tartó könyörgés, ravasz huzavona után megnyílt a ketrec ajtaja. Feleségemmel indulhattunk a gulyás- kommunizmus országába, miként a román pártfőtitkár szokta mondogatni. Há­rom színdarabomat is megnézhettem végre. Advent-játékomat a Nemzeti Színházban, Az álomkommandót a Vígszínházban, a Lócsiszár virágvasárnapját Egerben. Nagy öröm volt találkozni három színházi együttessel, Sík Ferenccel, Gáli Lászlóval és könyvkiadókkal. Mindazokkal, akik Romániában betiltott mun­káimat fölkarolták és fütyültek nem csupán a bukaresti, hanem budapesti tiltá­sokra is. Jó érzés volt tapasztalnom, hogy amit az önkény Erdélyben elnémított, újra megszólaltatják Magyarországon. Fájdalmas volt arra emlékeznem, hogy Harag György, aki 1975 óta sorozatban rendezte meg a színdarabjaimat, 1985-ben meg­halt. A Lócsiszár bemutatójának tizedik évfordulóján még együtt ünnepeltünk Kolozsvárott. Néhány hónappal később már örökre elbúcsúztunk tőle a marosvá­sárhelyi zsidótemetőben. Koporsója mellett állva a roppant veszteség fájdalmát éreztem. A közösségi mellett a személyeset is. Kettőnk összefogásában, az ő zseniális színpadi látomá­saiban világosodott meg számomra a Szó és a drámai ütközés ereje, a játék és élet találkozásában születő varázslat mélyebb értelme: a közösségi eszmélet, mely ta­gadhatatlan része lett az erdélyi magyar szellemi ellenállásnak. Jönnek majd új szellemáramlatok, művek, színpadi mesterek, és jön majd a mi harsogó évtizedünket is tagadó tehetség, újító szándék és kíméletlen revízió - ám Harag György forró színházi estéinek emlékét nemzedékek hagyatkozzák majd a jövendőre. * Míg Budapesten voltunk, az Álomkommandóért két díjat is átvehettem. Egyik a Magyar Színikritikusok Díja, másik a Szép Ernő Jutalom a művelődési minisztéri­um részéről. A Legjobb új magyar drámáért, mondják a színikritikusok indokolt óvatossággal, mert jövőre jön egy másik munka, akkor az lesz a legjobb. A mi­nisztérium sem veti el a sulykot jelezvén, hogy az 1986-87-es évad színdarabját jutalmazza. Évad végén ez is kifut „garanciális" idejéből. Aztán álljon meg, ha tud, a saját lábán, önerőből, díjazások nélkül. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom