Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Zelei Miklós: A gazdagréti olajkútnál (elbeszélés)
Zelei Miklós A gazdagréti olajkútnál Reggelenként arra ébred, hogy marások vannak a testén. Kezdetben csak néhány apróbbat fedezett föl, mostanában azonban sokat és egyre mérgesebbeket. Már vannak rajtam is, mutatta a karját a férje. Egyszerre ugrottak a kiságyhoz: a gyermeknek épp az arcán húzódott végig egy sebhely. Először azt hitte, valami különös bőrbetegség, amit a gyereke is, a férje is valószínűleg tőle kapott el. Egy olyan rendellenesség, ami az éjszakai nyugalomban előjön, nappal többé-kevésbé eltűnik, aztán kezdődik elölről. Fordult orvoshoz is. Nagyon érdekes, nagyon érdekes: a fehérköpenyes húzgálta a bőrt a hátán, a hasán, aztán fölírt valami kenőcsöt, a dohányt bruttónettó zsebre vágta, és elköszönt, ő meg bekente magát, amitől csak még jobban égett a friss marások keltette fájdalom. Poloska, bolha, pók, tetű? Mindegy, ki kell irtani. Találtak is egy bőbeszédű féregirtót, aki úgy mutatkozott be, hogy ő Szép Ernő dédunokája! Tetszik tudni? Drámát legjobban Shakespeare, poloskát Dietrichstein írt. De akármi az, dráma, poloska, tetű, egy füsttel kipusztítjuk! És garanciát adunk, hogy ezek az igazán emberszerető kis állatok három évig elő se fordulnak az életükben. Aztán csak egy telefon, és jön Szép Ernő a ciánnal! Én aztán ismerem ezeket a rágolyokat! Nekem elhihetik, hogy a csótányoknak, blattidea, van a legfurcsább természete. Nem a tetűnek! Anoplura, igen, anoplura. Ez is egy szakma, kérem, szakszavakkal, nyelvezettel, mint a politológia. Mert azért mást is kell ismerni, nemcsak a szakmát, hogy beszélgetni tudjunk a kedves megrendelővel. Na, a csótány esténként, hogy úgy mondjam, idegesen könyököl az ablakban! Jön-e már a gazdi a konyhai utánpótlással? Aztán amikor végre megérkezik, és felgyújtja a villanyt, a csótányok ahelyett, hogy körésereglenének, és szeretettel köszöntenék - szétszaladnak. Vérbeli drámai alkat a csótány. De a bevonulásom után holtan maradnak a színen. Ez a happy end. Nem kell ezt szégyellni, kérem. Ezek az élősdiek manapság bárhol megjelennek. Az szégyellje magát, aki nem akar tőlük megszabadulni. Megkönnyebbülten aludtak el a féregtelenítés stresszes napja után. Reggel azonban, a garancia ellenére, mindhárman újra össze voltak marva. A gyerek is. Az arca, a karja, a kis hasa, mind csupa marás, karmolás. Szabadságot veszek ki, fent maradok és meglesem, mi az, mondta a nő. De nem kapott szabadságot. Hogy képzeli? Váratlanul a nyár közepén? Amikor a negyven munkahelyből négy van nyitva az egész ügyfélszolgálaton? Egy kérelmező négy-öt órát ül itt. Már mindenki őrjöng. Ha még egy ablak kiesik, engem billentenek meg. 10
