Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: “Az ember formálja a századot és nem fordítva” (Beszélgetés Vajay Szabolccsal)

is, megbontására egyedül az ember képes. De még akkor is többnyire egy „másik tárggyal" helyettesíti. A zászlót felségjellel, a bankjegyet csekkel...- A Kondér című novellája 1962-ben jelent meg a római Katolikus Szemlében,

1966-ban pedig angol fordításban egy amerikai egyetemi folyóiratban, Cs. Szabó László, Tamási Áron, Örkény István és Ottlik Géza írásainak társaságában. Nyomasztó vagy ösztönző volt e neves társaság?- Első visszahatás a meglepetés volt: nem tudtam róla, hogy „beválogattak"... Utóbb derült csak ki, hogy a kötetszerkesztő Tábori Pálnak köszönhettem. Barátomnak és egykor cserkésztársamnak. Sokszor keresett fel Párizsban, vagy voltam én vendége Londonban. Ilyenkor „rögeszmét cseréltünk" a világ fonákságairól. Némi kesernyés humorral. Rendületlenül bíztunk mégis benne, hogy „mindennek az ellenkezőjét" is megérjük. Nekem sikerült, szegény Palinak sajnos nem. Pedig hitt benne, akár a feltámadásban. - De elkalandoztam. Nevem a sok „nagy név" között nem annyira nyomasztott vagy ösztökélt, hanem - úgy érzem - elkötelezett. Csipetnyi kevélység és maroknyi alázat elegye. E koktél megnevezése talán: Reménység...- A novellában a komor Rendház és a napfényes Tenger ellentéte bizonyára súlyos emberi konfliktust takar.- A Rendház egyfajta, nemzedékeket átaraszló eszmei végtelen: a hagyomány, a biztonság, a „mindég így volt" kitevője. A Tenger nyílt: új eszmék, új utak, új veszélyek. Bizonytalanság, ami próbára tesz. A biztos múlttal szemben a kérdéses jövő. Az emigráció? és mindaz, ami még a szemhatáron túl- nan. Ám akkor is kockáztatni érdemes, ha a váltás ára, hogy kihunyni hagyjuk a tűzhely utolsó zsarátnokát. „Ezentúl minden már másként"..., ~ egyfajta bizonytalan szabadság. Mégis: szabadság. - Nem konfliktusokat takar: döntés. (Nota bene: „döntés" szavunk valami olyasmire is utal, hogy „borul a billikom: kidöntjük...".- Esszéírói, de regényírói elődjének is többen Szerb Antalt tartják, hiszen műveikben a két műfaj tökéletes szimbiózisa érezhető. Találónak érzi az irodalomtörténetnek ezt az állítását?- Megtisztelő, hogy az irodalomtörténet máris „foglalkozik" csekélységemmel. A Szerb Antalhoz hasonlítás zavarba hoz: túl nagynak érzem őt ahhoz, hogy álljam a hasonlítást. Erről csak az életmű elemzése hozhat majd döntést. Ám ahhoz még sok nekirugaszkodás adódhat; jó vagy rossz... Végül majd még hasonlíthatnak Jókai Mórhoz vagy - Löwy Árpádhoz... Ne tüsténkedjünk idő előtt. Egyelőre csak Vajay Szabolcshoz hasonlítok.- Nemrégiben jelent meg Én, Anonymus című regénye. Kinek az „önéletrajza" ez a mű: a hajdani bencés baráté vagy a huszadik századi íróé? Es rímel-e a XX. század a XIII.-ra?- Az író mindég „belébújik" alakjaiba. Legtalálóbb erre Flaubert múlt századi spontán felkiáltása: „Madame Bovary én vagyok!"... Az ihletett szerző még több hősébe is bízvást belébújhat; vagy - ha tetszik - belébújtathatja hősét több személybe. A Tragédia hőse, Ádám, egyszersmind Fáraó, Miltiades, Kepler vagy Danton... De: mindenkor főként Madách. - A századok össze63