Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Banner Zoltán: Kiszoríthatja-e a természetes anyagot a műanyagvilág? (Bánszky Pál: Megújhodó faragóhagyomány)
tárgyszerűen Bánszky-féle adattárban 108 alkotó arcképe néz vissza az olvasóra. A tökéletes minőségű és mennyiségében is lebilincselő illuszlratív anyaga okán akár képeskönyvnek (de mindenképpen albumnak) is tekinthető szakmai látlelet ilymódon három rétegű: a művészettörténész minden részletre kiterjedő intézménytörténetben, intézményesülési folyamatában rekonstruálja a második világháborút követően kiürült népművészet-fogalom és a népi-kézműves tárgyalkotó tevékenység mélypontjáról elindult, s egy merőben más összetételű ifjú nemzedék törekvéseihez kapcsolódó megújulás mozzanatait („a XX. század utolsó negyedének egyik legizgalmasabb lehetősége és kísérlete lett az ifjúság és a népművészet találkozása", 10.1.); a zsűrielnök hatalmas, képzeletbeli, szabadtéri kiállítást válogat, rendez, installál a szemünk elé, amelyben a parittyától és hintalótól a tekerő lanton, konyhagarnitúrán és várkapun keresztül a játszóterekig, az emlékparkokig és az alkotóházakig Ervin Panovsky szavaival igyekszik igazságot szolgáltatni valamennyi művészkedő faragóembernek: „szinte lehetetlen tudományos választ adni arra, hogy a használati tárgyból pontosan mikor lesz műalkotás, mikor csap át formába a funkció"; s végül muzeológusi hitelességű kartonokon örökíti meg, veszi számba a gyökeréig áthasonuló népművészeti mozgalom, az új magyarországi népművészet képviselőit, rangjelzésükkel (népi iparművész, népművészet mestere, népművészet ifjú mestere stb) együtt. Vitára és csodálatra egyaránt sarkalló, szép körtánc ez a szent cédrusfa körül. Nemcsak mesterek, stílusok, eljárások, formák, szerkezetek, hanem fafajták vetélkedése. Talán egy kis önámítás is, hogy tudniillik mindez beilleszthető, behelyettesíthető a minden eddiginél tágasabbra nyitott népművészet fogalmába, hiszen több is, kevesebb is annál az a maga nemében (szerintem egész Európában) páratlan lelemény, anyagismeret, anyagszeretet, formakészség, faragó és konstruáló tehetség, kézügyesség, beleélő és belegondoló képzelőerő, ám ősi forrásokból táplálkozó kézműves kultúra, ami a magunk mögött hagyott negyedszázad fatárgyaiban és faplasztikáiban testet öltött. Most már bizonyos, hogy amiről húsz-huszonöt évvel ezelőtt álmodoztam - illúzió volt: az emberi civilizáció szédületesen felgyorsult integráló hatása nem a művészkedű társadalomhoz, a felszabadult munkaidejében a gyermekkor óta elfojtott vagy talán tudatosan soha fel sem ismert, személyiségbontakoztató alkotókészségét tömegesen kiélő boldog emberek világmindenségéhez vezetett; a civilizáció nem a kultúra, legfennebb a civilizációs kultúra szálláscsinálójának bizonyult. Nem a szövőrámával vagy a faragópaddal, mégcsak nem is a videokamerával kívánnak útrakelni a mai csodalátni vágyók, hanem az informatikai rendszerek országúján, amelyen, egy egérnek nevezett billentyűvel együltő- helyében Teremtőként élhetik át a végest s Végtelent. Ezért olyan izgató - talán nem véletlenül - a kötet gerincében, felezőpontján elhelyezett fejezet (például éppen Bánszky Pál vagy az erdélyi Bandi Dezső eddigi munkásságának értelme): A mcgújhodó népművészet és n hagyomány viszonya. Merre tart n tnrg\/i népművészet a XXL században? S ha befejezésül e fejezet néhány sarkalatos gondolatát szó szerint idézzük, talán még izgalmasabbnak tűnik majd, s még többen érzik majd szükségét, hogy belenézzenek ebbe a rendkívül fontos szociológiai visszapillantó tükörbe. „A megújhodó tárgyi népművészetnek a hagyományból nem elsősorban a tárgyakat, s fűként nem a motívumokat kell átmenteni, hanem a törvényt. (...) «Igazán nem a népművészet érdekel bennünket, hanem azok a tárgyak, amelyekben több évezredes kultúrkészségek modellé kristályosodtak. Rajtuk tapogatjuk majd le évezredek teremtő ötleteit, s a sok millió termékeny gesztust, melyek ott rejlenek legújabb munkafolyamataink mögött is.« (Kepes György) „Hagyomány és korszerűség, népművészet és modern művészet nem feltétlenül ellentétpár, feltételezi és jól ki is egészítheti egymást. (...) Az ősi, nagyon távoli múlt és kihívóan modern gondolkodás feszültségében talán nagyobb lehetőségünk van megtalálni a Törvényt, mely, ha nem ismerjük is, meghatároz bennünket. (...)” „S hogy az építészet, képzőművészet, iparművészet érintkezési, kapcsolódási és fejlesztési lehetőségei létrejöjjenek, ehhez több nyitott, kollektív műhelyre, közös programok megvalósítására lenne rendkívül nagy szükség." Banner Zoltán Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, JMrrf a Nemzeti Kulturális Alapprogram MlMZm KÜITIHÁI.IS ORÖKSfí; '■r n í és a »niMIttlICMA < T József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
