Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
nem tud eljönni kislányunk második születésnapjára, mert utazik Moszkvába. Állítólag úgy mentek el, hogy kalapot sem vitt, később küldték utána.- Mindenki biztos volt benne, ha Rákosi megy, akkor Gerő is megy, de mi akármit mondtunk, a szovjet vezetés nem sokat adott rá - mosakodott 1988-ban Vég Béla. - A KV szíve és esze szerint Kádárt választotta volna, Gerőről mindenki tudta, hogy nem ő a kibontakozás embere. Még ha bólogattak, és megszavazták is, szükséges rossz volt mindenkinek. Ő sem csupán szerénységből tiltakozott, hanem mert tudta, Rákosi távozása után nem maradhat sokáig. RM védelmében még Szuszlov tervezte el, hogy a Farkas-ügy tárgyalását lefedik a második ötéves terv vitájával. RM váratlan bukása többé-kevésbé feleslegessé tette az óvatoskodást. Ám a sztálinista pártok tehetetlenségi nyomatéka mindezt figyelmen kívül hagyta. Minden ment a maga útján. Megőrölték a terv számsorait, majd július 21-én terítékre került a Rákosi megmentésére szervezett Farkas-bizottság jelentése is. A történetnek azt a címet is adhatták volna, hogy mentőöv halottnak. A beszámoló szerint Farkas Mihály 1945-től kezdve igyekezett az ÁVH-nál a „lábát megvetni". 1948 augusztusáig ő gyakorolja a felügyeletet az ávó fölött, jelentéseiket 1953 júniusáig kapja. Kapcsolata Péter Gáborral baráti, „nem pártszerű". Jelenlétével, utasításaival „szentesítette a törvénytelenségeket". Gerő, Kádár és Révai állítja: Farkas Mihály 1948 elejétől kezdve aknamunkába kezdett Rajk ellen. 1949-ben az ő ötlete, hogy Szőnyi Tibor, a KV Káderosztályának vezetője amerikai kém. (A jelentés margóján Farkas kézírása: „nem igaz".) Az ÁVH egyik titkos csoportjának titkárnője azt állította, a Szőnyi megfigyeléséről készült jelentésre Farkas írta rá, hogy ő a pártba beépült ellenséges ügynökség vezetője. így kezdődött az eseményeknek az a sora, amely Rajk és társai kivégzéséhez vezetett - vagyis az öttagú bizottságnak volt mersze az egész ügyet a korántsem bűiatelen Farkas nyakába varrni, noha tudták, hogy Péter Gábor leleplezte Rákosit. Tudja ezt Gerő is, Mikojan is, és bizonyíték nélkül tisztában lehetett vele a Központi Vezetőség nem teljesen elvakult többsége. Farkas Mihály mellett a bizottság jelentése sarokba szorította a veszélyesen népszerű Kádár Jánost is, annak nyilvánosságra hozásával, hogy Rákosi megbízásából Rajkot Farkas Mihály és Kádár János hallgatta ki (finomabban: „beszéltek vele"), és nem adtak lehetőséget arra, hogy védekezzen. Egérút: Kádár azt állítja, Farkas ötlete volt, hogy Rajk László meg akarta gyilkoltatni a párt vezetőit. A vizsgálat irányítását átvevő szovjet tiszt kételkedett Szőnyi vallomásában, óvatosságot ajánlott Rajk bűnösségét illetően is. Farkas „hevesen igyekezett... túlkiabálni Belkint, hogy Szőnyi vallomása igen is reális, Rajk ellenség". Majd Rákosinak szidta Belkint, hogy akadékoskodik - és ezután ő már „nem támasztott nehézségeket". Sőt később Belkin hozta összhangba a valótlan elemeket, fejlesztette őket tovább jugoszláv irányban, majd pártérdekre hivatkozva rávette Rajkot - (a halott) Szűcs ávh. ezredessel együtt -, hogy ezt ismerje el. Második kiskapu a PB új tagjának: Farkas Mihály hajszát indított a mindenkori belügyminiszter ellen. („Hallatlan!" - Farkas.) Rajk után Farkas Kádár János ellen kezdett áskálódni ("Nem igaz" - Farkas). Farkas elismerte, hiba volt, hogy a fia hallgatta ki Kádárt. S bár Farkas Vladimír visszalépett a vizsgálat vezetésétől, az 61
