Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Beke György: Kisebbik Torontál
gyár lakóinak személyes barátságává mélyült. Ezek a barátságok akkor is megmaradtak, mikor a „hivatalos" viszony a nagypolitika hidegének érintésére szinte teljesen befagyott. A csernyeiek és a szénásiak negyedszázada barátkoznak, függetlenül attól, hogy éppen milyen a viszony Budapest és Belgrád között. A kilencvenes évek elejétől pedig újraszövődtek a „hivatalos" szálak is. Nagyszénásról gyógyszereket, írószereket, papírosat, krétát és könyveket küldtek a csernyei iskolának. Küldöttségekkel képviseltetik magukat egymás falunapjain. Csányi Mihály csernyei iskolaigazgató szívéből büszke erre a hosszú, szép és hasznos kapcsolatra. Ez nem a nemzet lelki egysége - a gyakorlatban? Bogdán József Tiszaszentmiklós plébánosa nyílt levélben köszönte meg Domaszék ön- kormányzatának, a kiskundorozsmai katolikus plébániának, a szegedi Novum nyomdának és Metro áruháznak, hogy a „határon túlról átnyúló testvéri együttérzésnek és segítőkészségnek köszönhetően, néhány észak-bánáti falu magyar gyerekei számára a Karácsony mégiscsak a szeretet és az ajándékozás ünnepévé válhatott." Délvidéken, amelyről kisebbségi tájaink közül legjobban szétszóródott a magyarság a nagyvilágba, az egység jele, ha ajándék érkezik Sydney-ből, a Vajdasági Magyarokat Támogató Szövetségtől, vagy ha a szülőföld szeretetéből létrehozzák a Tordaiak Klubját, hogy összegyűjtsék a más falvakba és városokba vagy külföldre költözött falusfeleiket. Ez a szeretet - anyagi erővé válva - újította meg Torda 150 éves plébániatemplomát. Legnehezebben nyílik ajtó az idő mélységei felé, pedig itt, a déli gyepüknél lehet legkevésbé évszázadokkal megkurtítani a nemzet történelmét. A nemzeti egység: történelmi egység. Csakhogy ezen a torontáli tájon az emlékezés még nem oldotta békévé a harcot, amit őseink vívtak. Mivel alig-alig volt emlékezés. Bácskában természetes, hogy Kishegyes határában 1999 nyarán visszaállították a honvédség utolsó győztes csatájának obeliszkjét. Nagybecskeren „természetesnek" tartják, hogy lebontották Kiss Ernő tábornok köztéri szobrát. De hiszen itt Kiss Ernő helyi történelem is: születése jogán, meg úgy is, mint a temesközi honvédcsapatok, illetve a bánáti hadtest parancsnoka és Arad mártírja. Talán éppen ezért nem csitul a gyűlölet ellene? Ez a szórvány is belekapaszkodik a millennium zászlajába. Torontálban kevés a magyar múlt kőemléke. Aracs Pusztatemploma az egyik, a legbecsesebb. Már 1256-ban bencés apátság állt Torontáltorda és a mai Törökbecse között. Egy jó századév múlva a ferences rendé. Mezőváros és vásáros hely 1422-től. Becse várának tartozéka. Megyegyűlések egész sorát tartották itt. Jött a török, elpusztult a magyarság, leomlottak a templom falai... Ezer esztendős kereszténységünk ünnepe számadásra késztette Torda magyarságát: ápolói-e vagy mostoha gazdái saját történelmüknek? A község szinte teljes egészében magyar ma is: a kétezernyi lakosból úgy 1800. Megalapították az Aracs Pusztatemplom Műemlék- és Környezetvédő Társaságot. Ha nincs is elegendő anyagi erejük a restauráláshoz, tekintetüket a Pusztatemplomon tartják, lélekben őrzőként állnak mellette a kietlen síkságon, és nagyon bíznak abban, hogy egyszer majd pénz kerül a helyreállítására is. Addig is misére járnak, évente egyszer, a romfalak tövébe. Egy festőművész, Fejes István elkészítette az Aracs Társaság jelképét. Ezen a romokat, illetve tűrhető épségben maradt alapzatukat széles szalag futja körül. A szalagon egyetlen szó történelmi kötés: Millennium. 83
