Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Podmaniczky Szilárd: Vándorrózsa; Memoriter; A pillangó fellángol: Lián; E. Geométer keresztelője; Rapszódia (versek)
Podmaniczky Szilárd Vándorrózsa A kertben, hová üveglapok szórtak, vonalaimat a találkozás emlékeiből merítve, megérintett egy magányos illat, így tartozunk a világhoz, mondtam egy év múlva, valami szomorú este a kisfiúnak, ki tornacipőjét fűzte a járdasziget olajos peremén. Egy újabb évvel később sántítani kezdtem, mezítláb szorongattam élő kezemben valaki életét, s még nem tudhattam, nem is létezik, csak a lebukó nappal visszhangzik képmása. Örültem a szelídségnek, mellyel áfák lombjához, az évszakokhoz mérhetem magam, mégis úgy látszott, sosem fogok hozzájuk tartozni. Azóta talán ezer év is eltelt, s az illatok és színek közelségében oly távolivá nőtt a néma mesélő hangja, ahogyan lehetetlenné válik a világ, ha egy este, homlokunktól fehérlő este, beszélni akarunk a szeretetről annak, akit szeretünk. Memoriter a gimnázium 3. osztályosai számára Este van, ez persze nem vet túl jó fényt rám. A tévében két néger pilóta csépeli egymást a női fehérneműk között. Remek kis polcrendszerek. Reggel majdnem belefagytam a troliba. Én már szivacs nélkül nem bírok aludni, formázzon az sünt 18
