Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kerényi Ferenc: Ibolyák Petőfitől
középpontjába. Szépíróként, mert nemcsak átvette, de továbbszínezte Szilády történetét. Eszerint a diákok lemásolták és kéziratban terjesztették a tilos költeményt. (Az irodalom- történész ezen a ponton kételkedni kezd: szemben Petőfi többi betiltott és valóban szívesen másolt versével, a Disznótorban vidám strófái egyetlen egykorú másolatban nem maradtak fenn. De nem is kellett körmölni a verset, hiszen az 1843. augusztus 1-én megjelent, mégpedig a kor legrangosabb folyóiratában, az Athenaeumban.) Jókai azonban mondott újdonságot is: egy olyan közös kötettervre emlékezett, amelybe ő novellákat, Petőfi és közös diákbarátjuk, Ács Károly pedig verseket adott volna. A kézirat (ebben a vonatkozásban) „hallgat", az Ibolyákon nincs cenzori vélemény, nyomdának adott utasítás - viszont valamennyi emlékezésnek megintcsak van „magja". Annyi belőlük bízvást elfogadható, hogy Petőfi kecskeméti ismeretségi köréből többen is tudtak valamiféle kiadvány tervéből, és hogy az Ibolyáknak legalább egy darabja megjárhatta a közlés cenzori előszobáját. Közvetve utalt Kecskemétre a mottó is: „Jár számkivetetten az árva fiú, / S dalt zengedez... (Vörösmarty)" A másfél verssor A magyar költő c. Vörösmarty-műből (1827) való. 1842 karácsonyán Petőfi - még Székesfehérvárról felruccanva - felkereste Pesten a verseit közlő Atheneaum két szerkesztőjét, Bajza Józsefet és Vörösmarty Mihályt. „Boldog fél nap!" - emlékezett a személyes megismerkedés élményére 1843. március 5-i, Kecskemétről küldött levelében Szeberényi Lajosnak, a hajdani iskolatársnak. A Vörösmartyt már évek óta költői példaképének tekintő Petőfi a találkozás után aligha választhatott volna mástól mottót. Ebben a ritka esetben az irodalomtörténet-írásnak is sikerült a csillagász-bravúr: az új bolygó létének, sőt helyének meghatározása. A „hol?" kérdése után most következhet a „mikor?" és a „mit?" megválaszolása. Azaz: pontosabban mikor másolta egybe költőnk az Ibolyákat, és mit tartalmaz a füzet? Az utóbbira a sajátkezű tartalomjegyzék adja meg az elsődleges feleletet; a kézirat oldalszámainak rendjében így: „ Az első dal 3 Engesztelés 6 Népdal 8 A párbaj. Novella 9 Pál-napkor 13 Disznótorban 15 A bajazzo. Beszély 17 ** Színésztársamhoz 25 Petőfi 1843. január 15. és április 7. között tartózkodott a Szabó József vezette társulat színészeként Kecskeméten. Az időkeret azonban szűkíthető. A Pál-napkor alkalmi költemény: Gyenes Pálnak, Kecskemét város mérnöke fiának január 25-én tartott névnapjára készült. A kötet egybemásolása tehát nem történhetett korábban 1843. január 25-nél. Későbben sem március 5-nél. Ehhez Az első dal c. vers 42. sora szolgál bizonyítékul: „Hogy hitvány föld alatt." Említettük, hogy Petőfi március 5-én levelet írt Szeberényi Lajosnak. Mellékletül odamásolta a költeményt is. A sort ugyanúgy kezdte írni, ahogyan az Ibolyákban áll: „Hogy hitv" - ezt azonban „Hogy romlott"-ra javította. Ezt a változatot („Hogy romlott föld alatt") küldte meg március 14-én Bajza Józsefnek, hogy a verset az Athenaeum közölje. Az Ibolyák változata tehát a legkorábbi, mégpedig március 5. előtti. A kötet összeállítása tehát 1843. január 25. és március 5. között történhetett, Kecskeméten. Ha kikövetkeztetett dátumainkat rávetítjük a Szabó-társulat krónikájára, hasonló eredményre jutunk. Szuper Károly naplója február 2-án még „folytonosan szép jövedelmeik"62
