Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Csetri Elek: "Mulatott és harcolt" (Petőfi Sándor arisztokrata barátja és mecénása - Teleki Sándor)

fivel történt megismerkedésekor nevezte magát: a „vad gróf’. Noha irodalmunk, Petőfi nagylelkű házigazdájaként, mecénásaként tartja számon, valójában kettőjük kapcsolatában a barátság, az eszmei rokonság, a haza, a forradalom, szabadságharc és demokrácia iránti hűség volt a meghatározó. Kapcsolatukról, barátságukról szól az alábbiakban a szerző.

A barát és kortárs, az „írófejedelem” Jókai Mór adja a következő jellemzést Teleidről: „Erős tanulmány volna egy biographia-írónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen, ki együtt élt, mulatott és harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzeteivel, tűrte a dicsőséget, s kereste a bajt, járt ágyútűzön, tengeri viharon s hitelező csordán keresztül sértetlenül; jó barátja volt Victor Hugónak, a két Dumasnak, Lisztnek, Petőfinek s századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó hírneveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; teleszedte mellét érdemrendekkel, azért, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról a kis „Buba” (Blanka lánya beceneve) szőke feje fölött átnézve.’’1

Már csak a puszta felsorolás is sejteti, hogy az író és műfordító Deáki Fülöp Sámuel jóslata, hogy a kisfiúból „regényíró vagy regényhős leend”1 2 — a második változat vált valóra. Idős korában Teleki, egy olyan gazdag élet hőse, nem vált ugyan regényíróvá, csak emlékíróvá (ahogy ő mondja: „skriblerré”), élete folyása azonban nem is egy, hanem több regénybe való élményt és kalandot sűrített össze. Hatvány Lajos azt írja róla, hogy élete első kalandja első nevelője: Táncsics Mihály, a „vörös republikánus” volt.3 Mindenesetre atyjára, a nagysárrá- mási birtokán „ cséplőgépei/’-t és százas nagyságrendű svájcerájt meghonosító mágnás liberalizmusára kedvező fényt vet, hogy a báró Radvánszky Zsigmond udvarából „veszedelmes nevelő”-ként elbocsájtott Táncsicsot fia mellé fogadta. A szabadságszellemet nevelője beléoltotta ugyan, de a tudományok iránt sem ő, sem a piarista gimnázium tanárai nem tudtak benne érdeklődést kelteni. A serdülő ifjút sokkal jobban érdekelte a színház (,Egész lélekkel a színészen csüngött” — írja róla nevelője), a pajtásokkal végzett csínytevések és mulatságok- időtöltések.4

Éppen olyan érzéketlen maradt a kolozsvári jogakadémián, mikor a Corpus Iuris és az erdélyi törvénykönyvek paragrafusait kellett tanulmányoznia. Mint ahogyan később a berlini egyetemen előadott „Hegel filozófiája, esztétikája és morálja... átkozott nehéz dolgok”-nak tűntek a gyors felfogású, de kalandokra és életre vágyó fiatalember részére. A komoly tanulás elől rövidesen megszökött s karlista barátjával Portugáliába utazva, majdnem életével fizetett meggondolatlansága miatt.5

Az 1841-1847 között eltelt időszak Teleki életében jórészt utazásokkal telt el, s első nagy élményét a Liszt Ferenccel kötött barátság jelentette. Noha „a gróf nem volt valami nagy zenedühönc”, Liszt — akiért párbajt vív és nőszöktetésbe

1 Jókai Mór összes művei. Bp. 1897. 61. k. 335-336.1.

2 Balázs Sándor: Gróf Teleki Sándorról. Koszorú. 1880. 175. 1.

3 Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1956. III. k. 313.1.

4 Teleki Sándor emlékezései. Szerk. Görög Lívia. Bp. 1958. 7-9. 1.; Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekről. Emlékezések és levelezés. Szerk. Csetri Elek. Bukarest 1973. (ezután: Teleki: Emlékezzünk.) 6-8.1.

5 Csetri Elek: Karlista volt-e Teleki Sándor. Korunk. 1971. 288-294. 1.

68